A magyar tudomány ünnepe rendezvénysorozat részeként mutatták be november 28-án egyetemünkön a Gendering Postsocialism: Old Legacies and New Hierarchies c. kötetet, mely igyekszik feltárni a gender normák és társadalmi elvárások alakulását Kelet-Európában és Eurázsiában a Berlini fal leomlása utáni időszakban. A szerzők 15 országból gyűjtik témáikat a posztszovjet időszakból, a gender különbségeket megvizsgálva szociológiai és történelmi aspektusokból egyaránt.

A könyvbemutató – ahogy a könyv maga is – a két szerkesztő, Yulia Gradskova és Asztalos Morell Ildikó szakterületeinek a fúziójára, és mintegy a két nézőpont egymásra reflektálására építkezett, a történész és a szociológus közelinek tűnő, mégis a hangsúlyokat sok tekintetben eltérő pontokra helyező világa inspirálta közös vállalkozásukat. Az orosz és magyar társadalomtudósok egy Japánban megrendezett konferencián találkoztak először, ahol hamar nyilvánvalóvá vált, hogy érdeklődésük hasonló irányba mutat: egy olyan könyvet szerettek volna szerkeszteni, melyben bemutatják a társadalmi nem formálódását az addig csak kevesek által vizsgált közép- és kelet-európai, posztszocialista országokban. Ez utóbbi fogalom egyszerre határol le egy időszakot és egy térbeli területet, melyben nagyon jellegzetes folyamatok mentek végbe az utóbbi három évtizedben. A beszélgetésben a nyugati világgal való szembeállítás referenciája kézenfekvően Svédország volt, hiszen mindkét szerkesztő a skandináv országban él és dolgozik, de természetesen minden kelet-nyugat összevetés során fontos kiemelni, hogy mennyire különfélék is az egyes kultúrák és nemzetek: ahogy történelmileg különbözőek a gyökereik, úgy a kortárs gender-viszonyok is eltérőek. Az orosz professzor ki is emelte, hogy az senki számára nem meglepetés, hogy a gender studies helyzete Oroszországban marginalizált, de számára is döbbenetes, hogy az utóbbi években Svédországban is hasonló folyamatok figyelhetőek meg. Miért lett a gendertudomány egyfajta ellenség szerte a világon? – teszi fel a költői kérdést.

A kötet szerzői a gendert érintő intézményi, diskurzusbeli, az emlékeket, vágyakat, identitásokat és normákat érő változásokat vizsgálják, a szerkesztők az alábbi témakörök szerint vezetik az olvasókat: a társadalmi nem földrajzi különbségei, a neoliberális kormányok és a vállalkozók gender szempontból történő vizsgálata, az államszocializmus rugalmas öröksége, és a posztszocialista társadalmak a piacosodás, a demokratizálódás és a tradíciók újbóli felerősödésének háromszögében. A szerkesztők felvillantották a legaktuálisabb témákat a kötetből, többek közt a napjainkban sokat emlegetett „férfiasság válságát”, illetve a nők ellen elkövetett erőszakos esetek növekedését, mely szoros összefüggésben áll a nők saját teste fölötti külső kontroll témájával, mely elsősorban az Európában különféleképpen kezelt abortusztörvények, és azok társadalmi normákban való megjelenését taglalják. A kötetben az abortusz kérdését Lengyelország példáján vizsgálták, hogy a nők testük fölötti önrendelkezése hogyan változik a hagyományos felfogástól a neoliberális ideológia felé való elmozdulással együtt.

Geambașu Réka, a Babes-Bolyai Egyetem szociológusa felkért felszólalói kérdésében a kötetben fő választóvonal elhelyezését kérdőjelezte meg: miért éppen a ’90-es évek eleji rendszerváltásokat jelöli ki a kötet fordulópontként, amikor a ’60-as évek „szexuális forradalma” legalább ilyen jelentős volt? A szerkesztők természetesen egy meglévő paradigmát visznek tovább, de a fordulópont kiválasztása mögött a történelmi fordulópont erőssége áll, hiszen egyaránt akartak történelmi és társadalmi szempontokat érvényesíteni a bemutatott tablójukon. Ugyanúgy azt is érdemes figyelembe venni, hogy az egyes országok rendszerváltásai mennyire szándékoztak a szocializmus előtti utolsó demokratikus állapotot visszaállítani, vagy pedig az elnyomó állam leváltása mellett a korszak egyes gondolkodásbeli változásait magukkal viszik a szocializmus bukása után.

Kováts Eszter, az ELTE politológia szakos PhD-hallgatója hozzászólásában a gender és az egyenlőtlenségek definiálását hiányolta a könyvből, hiszen ezek sem olyan természetesek és egységesen használt fogalmak, mint elsőre gondolnánk. A szerkesztők válasza szerint ennek oka, hogy nincs nemzetközi genderdefiníció, ez országonként eltérő, így hiba lenne egy ilyen nagyobb földrajzi területet bemutatni kívánó kötet tanulmányaira egy egységes felfogást ráerőltetni.

Ahogy az európai rendszerváltások és a szocialista múlt feldolgozása sem ment teljesen végbe, és gyakran nincsen megfelelő társadalmi konszenzus a kérdésben, úgy az utóbbi években maga a gender fogalma is hasonló státuszba került. A közbeszédben nagyon megosztó mind a szocialista múlt értékelése, mind a társadalmi nem paradigmájának elfogadtatása, ugyanakkor a Gendering Postsocialism kötet tanulmányai azzal, hogy a közelmúltban gyökeredző kérdéseket boncolgatnak, nagyban segítik a társadalmi nem jelenbeli törekvéseit, hiszen pont arra mutatnak rá, hogy a ma hangosan kimondott kérdések jelentősen meghatározták a XX. század embereinek életét is, még ha akkor sok kérdést csak suttogva is tehettek fel a társadalomtudósok.