A kognitív tudás szerepe a politikai vezetésben

Manapság, ha a jó döntés fogalmát definiálni szeretnék, akkor az általánosan elfogadott definíció talán az lenne, hogy a megfelelő információk és ismertek birtokában meghozott ésszerű döntés.

Éppen ezért a modern demokráciákkal szemben a fő ellenérv mindig is az volt, hogy a nép tudatlan, tájékozatlan és a legtöbb esetben érdektelen a politikát illetően. Ezáltal tehát azt állítjuk, hogy az átlagpolgár nem képes átlátni a politika komplex világát, valamint kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy képes-e az ésszerű és felelősségteljes döntéshozatalra.

Én azonban egy másik aspektusból közelítem meg a döntéshozatal kérdését. A politikai vezetőktől elvárható-e egyáltalán az ésszerű döntéshozatal?

A kutatásom kiindulópontja, hogy a vezetők és választópolgárok kognitív képességeiben nem találunk aszimmetriát, csupán tájékozottságbeli, információmennyiségen alapuló különbségekről beszélhetünk. Így azok a pszichológiai modellek, melyek az emberek korlátozott racionalitására utalnak, ugyanúgy érvényesek a vezetőkre is, mint a választóikra. Tehát hiába rendelkezik egy politikai vezető több politikai ismerettel és tudással, csupán kielégítő döntést hoz, vagyis elfogadja az első olyan alternatívát, mely elegendően jónak tűnik a számára. Továbbá a politika nullaérvényességű környezetnek számít, tehát nincs meg az a kiszámítható és szabályos környezet, mely alapvető feltétel lenne egy szakértői intuíció megbízhatóságához.

A Doktorandusz Konferencián azokat a kutatási irányokat vázoltam fel, melyek ezen a területen relevánsak lehetnek, pl. a politikusok végzettsége mennyiben befolyásolja a gondolkodásmódjukat és a döntéshozatalukat, létezhetnek-e egyáltalán szakértői kormányok, az egyes politikusok mennyiben adnak szakértőik véleményére, valamint az egyes vezetők képesek-e intellektuális képességeiket hasznosítani kormányra kerülésük után is?

A kutatási témámat a Válság és politikai vezetés című egyetemi órám inspirálta.

Idén az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében, empirikus kutatásként a brit miniszterelnökökre, valamint a Brexitre helyezem majd a hangsúlyt.

Ella Orsolya