Egyetemünk adott otthont a European Network in Global and Universal History (ENIUGH) szervezet ötödik európai kongresszusának szeptemberben. A kiemelten magas szakmai színvonalú rendezvény a globális történelem témájában tudósok százait mozgatta meg a világ legjobb kutató és oktató helyeiről. A kongresszusról főszervezőjével, egyetemünk oktatójával, Melegh Attilával beszélgetett Baksa Máté.

A „V. European Congress on World and Global History” című rendezvény megszervezésére a Budapesti Corvinus Egyetem és a Közép-Európai Egyetem közösen pályázott az MTA Történettudományi Intézetével és a Magyar Történelmi Társulattal együtt, és a társzervezeteknél a szervező kollégákkal, Nadia Al-Baghdadival és Klement Judittal egy közös csapatot működtettünk. A konferencia a Törések, birodalmak és forradalmak (“Ruptures, Empires and Revolutions”) címet viselte, e témák köré szerveződtek az előadások. A témakör egyedi lehetőséget kínált a kérdésben egyre nagyobb nemzetközi tekintélyt kivívó magyar tudósok – többek között történészek, szociológusok, politikatudósok, nemzetközi kapcsolatok szakértők – számára a nemzetközi szakmai diskurzusba való bekapcsolódásra.

Milyen szempontok alapján állították össze a konferencia programját? Kik voltak, és honnan érkeztek a konferencia legfontosabb nemzetközi és hazai résztvevői?

A kongresszus egy sorozat részeként jelentkezett, korábban Párizsban volt, az École Normale Superieure-ön, előtte pedig a London School of Economics-en szervezték meg. Ez azt jelenti, hogy bizonyos panelek, programok már régebb óta futnak: például a kényszermunka globális történelme minden kongresszuson megjelent témaként. Amiben nagyon szerettünk volna újítani, hogy a kelet-európai kutatói hálózatokat is megmozgassuk, jobban bevonjuk. Ebben nagyrészt sikerrel jártunk, a kelet-európai és főleg magyar résztvevők száma jelentősen növekedett. A Közel-Kelet és Törökország bevonására tett kísérletünk sajnos nem járt ilyen sikerrel, ennek hátterében főleg a térség összeomlása és a kedvezőtlen politikai helyzet állt.

Melyek voltak Ön szerint a konferencia legérdekesebb nyitott előadásai, témafelvetései?

Egyik nagyon érdekes témánk volt a vallás és forradalom, ami nagyon aktuális is. A történelem során a vallás sokszor játszott szerepet radikális politikai változásokban, sőt, vannak, akik a francia forradalmat is az ész vallási küzdelmeként mutatják be. Egy másik izgalmas felvetés arról szólt, hogyan nézhetnénk a szocializmus történetét globális nézőpontból. Van ugyanis egy alapvető hiba, hogy az emberek mindent blokkokban, nemzeti konténerekben szeretnek szemlélni – a szocializmus jellegzetességeit is egy adott blokkon, országon keresztül akarják megérteni, anélkül, hogy figyelembe vennék az interakciókat a globális környezettel.

Száz éve történt az 1917-es oroszországi forradalom. Mit üzennek nekünk az akkori események? Miben és hogyan segíthet napjainkban a birodalmakról és forradalmakról szerzett tudás?

Ma már sokkal többet tudunk, sokkal jobban látjuk az akkori eseményeket. Az egyik fontos tanulság az, hogy minden nagy, társadalomformáló forradalom mögött nagyon széles társadalmi rétegek álltak – az orosz forradalom is jelentős tömegbázissal dolgozott, nem egyszerű puccs volt. Ez azt jelenti, hogy oda kell figyelni azokra a helyzetekre, amikor a tömeges elégedetlenség radikalizálódhat. Jelen pillanatban ez azért is érdekes, mert a jelek szerint egy autoriter ciklusba futunk bele a világ igen sok térségében. Azért kell globálisan nézni a helyzetet, mert bár mindenki a saját országát emlegeti, valójában világszerte jelen lévő tendenciaként látjuk a politikai fordulatot, Oroszország vagy Törökország mellett Japántól Indiáig, sőt számos nyugati országban is. A globális történelem változásait sok tekintetben a ciklikusság jellemzi, és az elmúlt harminc év globális gazdasági és társadalmi nyitásának ellenpontjaként értelmezhető a jelenlegi átrendeződés. Megjegyzendő, hogy itt a folyamat még csak elkezdődött, és a kísérlet kifutását még nem látjuk.

Hogyan segíthet a történelem globális szemlélete a helyi és aktuális történelmi események megértésében?

A globális történelem nem a helyi történelem ellentéte, hanem épp ellenkezőleg: integrálja a helyi értelmezéseket, és egyben viszonyítási pontot is ad ezekhez. A saját területemen mindig elkeserít, amikor azt mondják, milyen nagy az elvándorlás ma Magyarországon. És igaz, jelentős mértékben nőtt az elvándorlás. De globálisan, sőt még a térséghez viszonyítva is, messze nem nálunk a legrosszabb a helyzet. Ahhoz, hogy ne ideológiai alapon értelmezzük az eseményeket, jó, ha meg tudjuk mondani, mi a globális tapasztalat és kontextus. A történelem globális értelmezése nagyon komoly munka, nem egyszerűen a helyi történelmek egymás mellé helyezése. Ennek a nagy munkának most a legelején tartunk, de radikálisan át fogjuk írni, hogy mi történt valójában a világban – ha a társadalmi feltételek nem változnak meg.

Csak egy példa: a kényszermunka globális története például nem csak a gulágról vagy a rabszolgaságról szól. Ott volt az egész brit vagy francia büntetőtábor-rendszer, kényszermunka vagy fél-kényszermunka működött a gyarmatokon is, amikor például indiai munkásokat vittek többek között Afrikába az ottani építkezésekhez. Vagy egy még későbbi példa: Churchillék koncentrációs kényszermunka-táborokat építettek az 1950-es években Kenyában. Ha ezeket a darabkákat visszaillesztjük az eredeti történetbe, akkor a meglévő történeteink nem fognak megállni a lábukon. Hallatlan intellektuális izgalmak előtt állunk, a jelenlegi narratíváink alapjaiban fognak megváltozni.

Mi a jelentősége annak, hogy a konferencia egyik házigazdája a Budapesti Corvinus Egyetem lehetett? Milyen együttműködések, további kutatások bontakozhatnak ki a konferencia témájához kapcsolódóan?

A korábbi évekhez hasonlóan idén is PhD-hallgatóknak szervezett nyári egyetem, illetve az egész éven végigfutó előadás-sorozat előzte meg a konferenciát. Ez elősegíti a fiatal generációk, illetve a helyi tudósközösségek megszólítását. Terveink szerint a globális perspektíva a képzésben is előtérbe fog kerülni, erre a diákok és az oktatók részéről is látom az igényt. Nem szabad ezt az esélyt elveszíteni, különösen nem Magyarországon, ahol az ország méretei ellenére is hírhedten befelé fordulunk.

A konferencia megszervezése hatalmas munkát jelentett, amiben nagyon sok segítséget kaptunk az egyetemi vezetéstől, Csicsmann dékán úrtól, az egyetemi adminisztrációtól és az oktatásszervezéstől. Sok kollégával, PhD-hallgatóval dolgoztunk együtt éjt nappallá téve. Külön köszönöm a Corvinusos munkatársaknak és diákoknak, Gedó Krisztinának, Mendly Dorottyának, Hunyadi Mártonnak, Juhász Ildikónak és Varga Katalinnak a munkáját. Fantasztikus emberek és öröm velük dolgozni.