Mit tehet az elit a válságban? Elites in Crisis Konferencia

Legyen-e lelkiismeret-furdalásunk, ha az elithez tartozónak érezzük magunkat? Ez vajon előny vagy hátrány a társadalmi felelősségvállalás útján? Mit tehet ez a társadalmi réteg a válságban és ezzel hogyan hat a társadalom többi részének viselkedésére, körülményeire? Elitek a válságban címmel kétnapos, angol nyelvű nemzetközi konferenciát rendeztek a Budapesti Corvinus Egyetemen május 19-20-án. A főszervező a Szociológia és Társadalompolitika Intézet Empirikus Társadalomkutató Központja részéről Dr. Tóth Lilla és Dr. Lengyel György volt. A konferencián az elitkutatás terén dolgozó professzorok és kutatók írásai kerültek bemutatásra. A résztvevők mindkét nap három ülésben mutatták be kutatási eredményeiket és vitatták meg az elitkutatás legújabb fejleményeit.

A konferenciát megelőző napon a Graz-i Karl Franzens Egyetemről Max Haller emeritus professzor tartott önálló előadást az egyetemen. Objektív és szubjektív trendek az International Social Survey Programme (ISSP) eredményei tükrében című előadásában kifejtette, hogy az utóbbi időkben a világ sok országában növekedett a gazdasági egyenlőtlenség. A professzor előadásában rámutatott, hogy ez a növekedés – számos szerző állításaival ellentétben – nem mindenütt és nem csak a neoliberalizmus erősödése miatt tapasztalható. Max Haller szerint az egyenlőtlenség növekedésében más tényezők is meglehetősen fontos szerepet játszottak: a politikai intézmények és attitűdök, az etnikai sokféleség változásai és a társadalmi-gazdasági fejlődés. Ugyanakkor az objektív egyenlőtlenség és annak szubjektív percepciója között sincs egy az egyben megfelelés. A szociológus az előadás első részében bemutatta, hogyan változott az egyenlőtlenség a világ különböző országaiban, és ezeket a változásokat hogyan látják az ott élők. Előadása második részében két országcsoportban részletesebben vizsgálta az objektív egyenlőtlenségek és szubjektív megítélésük közötti összefüggéseket. A kelet-közép-európai és ázsiai posztkommunista országokat és a közép-európai németajkú országokat (Ausztria, Németország és Svájc) hasonlította össze látens osztályelemzéssel és többváltozós analízisekkel. Az eredmények azt mutatják, hogy a különböző országok népességében eltérő kép él az egyenlőtlenségről; az egyéni osztályhelyzet mellett nem annyira az egyenlőtlenség aktuális szintje, hanem inkább az egyenlőtlenség változásai és az országok közötti különbségek relevánsak.

A május 19-20-i konferencia fő irányvonala a különböző elitszegmenseket egyaránt sújtó válság – legfőképp a világgazdasági válság és ennek folyományai, következményei – feltérképezése volt. Ahogy az egyik előadó, John Higley, a Texasi Egyetem professzora összefoglalta: a 2008-09-es globális pénzügyi válság az eredője annak a krízishelyzetnek, melyre az elitek nem tudtak hatékonyan reagálni: ragaszkodtak a megszorító intézkedésekhez, melyek elnyújtották a válságot. A gazdasági növekedés azóta erőtlen maradt, a munkanélküliségi mutatók és az alulfoglalkoztatottság széles körben elterjedt. Ugyan nem tisztán a pénzügyi világ nehézségeinek következményeként, de a nyugati országokba történő tömeges bevándorlás csak súlyosbította a válsághelyzetet.

A válság egy további következményeként megrendült a bizalom a politikai intézményekben, ezzel növekedett a távolság az elitek és a többi állampolgár között. A római Unitelma Sapienza egyetem professzora, Nicolò Conti tíz Európai Uniós ország adatait hasonlította össze, azt vizsgálva, hogy a nemzeti elit hogyan vélekedik az Unióról, mennyire bízik az EU intézményeiben. Az eredmények azt mutatják, hogy habár a szavazópolgárok véleménye és a média azt sugallja, hogy az euroszkepticizmus egyre inkább elterjedt, úgy tűnik, az elitek – országonkénti különbségekkel persze – továbbra is bizalmasak és támogatóak az intézményekkel szemben. Az Európai Uniós integráció fő támogatói a déli tagállamok, Németországgal kiegészülve.

Lengyel György, egyetemünk professzora és Szabó Laura, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa a magyar oldalról világították meg a politikai elit bizalmát az Unió felé. A prezentációban azt a leginkább figyelemreméltó összefüggést emelték ki, mely szerint az összes vizsgált tagállamban nőtt az elit bizalma az Európai Parlamentben, Magyarországon azonban 2007-ről 2014-re csökkent ez a bizalom, sőt a népesség többi része – ellentétben minden más ország adataival – jobban bízik az Európai Parlamentben, mint a politikai elit.

Szintén egyetemünk részéről Göncz Borbála tartott előadást a nemzeti politikai elit Európai Unióhoz, mint szupranacionális szervezethez fűződő viszonyának változásairól. A válság ideje alatt az elit attitűdje stabil maradt, az összességében vett véleményváltozás leginkább az újonnan érkezők – gyakran szélsőséges és populista pártok – növekvő parlamenti jelenlétének köszönhető.

Kristóf Luca, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa az elitek és az értelmiségszociológia területén kutat. A konferencián tartott előadásában a színházak és azok vezetőinek példáján keresztül mutatta be, hogy a kormányzó elit az elmúlt időszakban egyre több befolyással bír a többi elitcsoport felett; a kulturális pozíciók és erőforrások újraelosztása a politikai elit kezében van. A kultúra mint vizsgált terület új nézőpontot hozott a konferencián zajló diskurzusba.

A konferencia ezen felül érintette még többek között a norvég modell jó példáját és az elitek hozzájárulását a jóléti állam működéséhez; a demokrácia válságát a részvételi arányok csökkenésén, a populista pártok és vezetők felemelkedésén és az új, információ és propaganda határait összemosó szociális médián keresztül; illetve több szó esett a különböző elitszegmensek (érdek)ellentéteiről és szerepváltozásairól.

A konferencián a tudományterület legnagyobbjai találkoztak, hogy egy közös tudáson alapuló diskurzust folytathassanak a különböző országok folyamatairól, melyek az elitek viselkedéséhez kapcsolódnak, vagy azzal magyarázhatók. A résztvevő előadók mind nemzetközi, mind magyar szemszögből megmutatták, hogy az elitek kutatása és viselkedésük megismerése fontos feladata a társadalomtudósoknak, ugyanis ez az a réteg, akik befolyásolni, sőt változtatni tudják a gazdasági és társadalmi folyamatokat.