Két kulcsszó: együttműködés és innováció – van még tartalék?

Kovács István

Kovács István Vilmossal, egyetemünk nemzetközi és innovációs igazgatójával beszélgettem szakmai hátteréről és a következő időszak terveiről, elsősorban a tudományos eredmények támogatása szemszögéből.

Kovács István Vilmos az oktatási gyakorlatot és a kutatás eredményeit összekötő szereplőként értelmezi magát,
ezért célja, hogy a kutatási környezet formálását is ennek megfelelően segítse. Eddigi karrierje során sokféle, a mostani munkáját támogató szerepkörben szerzett tapasztalatokat. Középiskolai fizikatanárként kezdte pályáját, majd az Oktatási Minisztériumban a nemzetközi kapcsolatokért és az EU-s programok tervezéséért volt felelős. Elsősorban az oktatásra irányuló kutatásokban vett részt. Munkája során nemzetközi összehasonlításban vizsgálta a szakpolitikákat, és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél töltött évek alatt oktatáson túli ágazati fejlesztésekért is felelt. Legutóbbi munkahelye az ELTE egyik kutatócsoportjában volt, ahol az oktatási innováció és tudásmenedzsment tárgykörben kutatott. Mindezt össze tudta kötni oktatói munkájával, ami a felsőoktatás-menedzsment több témakörét is lefedte.

A tudományos eredmények az oktatás gyakorlatának fejlesztésére számos esetben jól hasznosíthatók.
Kovács István Vilmos az agykutatás eredményeinek a tanulás megértésében, és ezen keresztül az oktatás fejlesztésében játszott szerepét említette olyan példaként, ami közvetlen segítséget jelent a tanulási környezet kutatói és fejlesztői számára. A motiváció és a személyes tapasztalatok megerősítése érdekében a hallgatók bevonhatók a képzések tervezésébe, a tanulás szervezésébe, a visszajelzések gyűjtésébe és fejlesztési célú hasznosításába. Fontos, hogy a hallgatók „oknyomozó munkaként” élhessék meg tanulásukat, azaz a tanulási folyamat maga is kutatási feladatként legyen értelmezhető. Ha valós problémákon dolgoznak a hallgatók, a kutatás alapú tanulás a jövő megoldásaihoz is hozzájárulhat.

Van tartalék az egyes egyetemi funkciók közti szinergia erősítésében is.
Kovács István Vilmos célja, hogy a nemzetközi dimenzió és az innovációs szemlélet erősítésével elősegítse, hogy tartalmilag jobban kapcsolódjon az oktatás és a kutatás, illetve ezen túl az egyetemet körülvevő környezet problémavilága. Ennek eredményeképpen az oktatókra nehezedő időnyomás és teljesítménykényszer kezelhetőbb lenne, valamint a tudományos eredmények nemcsak az akadémiai mutatókban, hanem társadalmi hasznosulásukban is javulnának.

Konkrét megoldandó feladatként látja, hogy az adminisztráció ne elkülönült alrendszer legyen.
Szemléletváltásra van szükség, mind az oktatók adminisztrációról, mind az adminisztráció oktatókról, illetve kutatókról való felfogásában. Egyrészt az oktatók lehetőleg ne távolságtartással, mint „soha meg nem próbált, kellemetlen akadályként” lássák az adminisztratív feladatokat, sőt akár tegyenek konkrét javaslatokat a folyamatok fejlesztésére. Másrészt a központi szervezeti egységekben dolgozó munkatársak számára érdemes szemponttá tenni, hogy mi lesz a munkájuk tartalmi következménye, azaz a központi feladatok milyen módon befolyásolják az oktatás és kutatás eredményességét. Egy példa a feladatokról: a mainál szélesebb körben és tartalmasabban lehetne megosztani a nemzetközi utakon és projektekben megszerzett tudást. Az ezzel járó munka, amiben van dolga a központi koordinációnak és a kari egységeknek is, jó befektetés.

Nemzetközi stratégia kialakításán dolgozik az egyetem,
amely Kovács István Vilmos koordinálásával 2018 januárjára készül el. Ennek gazdag tematikájából hármat emelt ki István, mint amelyek jelenleg a fejlődés szűk keresztmetszetei. Egyrészt az intézmény stratégiai dokumentumaiban már ma is hangsúlyos, hogy lépésről lépésre kétnyelvűvé váljon az egyetem. Ez a nem megkerülhető feladat jelentős erőfeszítéseket kíván már rövid távon is. Másrészt a nemzetközi munka tartalmi vonatkozásait érdemes jobban kiaknáznunk. A mobilitással járó masszív szervezési feladatok mellett előfordul, hogy nem marad idő és energia arra, hogy azonosítsuk azt az értékes tudást, amit az egyetem nemzetközivé válása karnyújtásnyira hoz hozzánk. E tudás egymás számára minél inkább elérhetővé tétele előrelépést jelentene. Harmadrészt stratégiai cél lehet az is, hogy a hallgatókat a mainál jobban bevonjuk a kutatási és oktatási feladatok asszisztenciájába éppúgy, mint a nemzetközi munka szervezésébe. Az egyetemen, az egyetemért végzett munka kitűnő gyakorló terepe a hallgatói tanulásnak.

Összefoglalóan: István azzal szeretne hozzájárulni egyetemünk küldetéséhez, hogy tudományos eredményeink társadalmi hasznosulása erősödjön, az oktatási és kutatási tevékenységek szerves egymásra épülésének lehetőségét kiaknázzuk (a hallgatók bevonásával), és mindennek érdekében erősítsük az innovációs szemléletet az oktatásban, a kutatásban és az egyetemszervezési feladatok ellátása során egyaránt.

Kozma Miklós
Üzleti Gazdaságtan Tanszék