A nagy még nagyobb lesz? Digitális átállás – következményekkel Kutatóval beszéltem – Demeter Krisztina

A termelési stratégia digitális átállásban betöltött szerepéről kérdeztem Demeter Krisztinát, a Vállalatgazdaságtan Intézet egyetemi tanárát. Tudjuk, hogy a termelés, ahogy ma működik, ebben a formájában nem néz nagy jövő elé, azaz a meglévő gyakorlat leváltása a digitalizáció segítségével csak idő kérdése.

Miért van szüksége egy vállalatnak a digitalizáció kapcsán termelési stratégiára?
Hiába tudja egy vállalat vezetése, hogy szükség van a digitális átállásra, hiába vezeti be az új technológiára épülő rendszereket, ha nincs rá stratégiája, hogy az új rendszert mire, hogyan használja, a vállalat sikere nem lehet fenntartható. Tudatosságot igényel, hogyan indul el a vállalat az új irányban. Például a munkaerő kiváltása lehet egy cél, azaz hogy a repetitív munkakörökben dolgozók munkáját technológiai megoldásokkal váltsuk ki. További lehetséges irány, hogy a termelés megbízhatóságát növeljük a digitalizációval, kiküszöbölve bizonyos emberi hibákat, alacsonyabb költség mellett. A professzorasszony említett egy konkrét esetet is, amikor a General Electric egyik operátora észlelte, hogy a gép hangja megváltozott, „már nem a régi”. Mikor a mérnökök megvizsgálták a gépet, kiderült, hogy az egyik alkatrész elfáradt, és így még időben be tudtak avatkozni, mielőtt a gép lerobbant volna. Jó hír, hogy a digitalizáció eredményeképpen szenzorok segítségével mára lehetővé vált, hogy az elfáradt alkatrészt akkor és csak akkor cseréljék ki, amikor ez valóban szükségessé válik, és nincsenek már ráutalva „a tapasztalt szakik fülére”, így jelentős megtakarítások érhetőek el a cégnél.

Fejnehéz költségekkel jár a digitalizáció,
és sok vállalati vezető ennek jelentőségét alulbecsüli. Ahhoz, hogy a termelés digitális átállása megvalósulhasson, az alaprendszer megfelelő kiépítése szükséges. Ennek része, hogy a különböző berendezések közötti kapcsolat internetes alapon, stabilan biztosított legyen. Minden gépegységbe szenzorok beépítése szükséges, hogy azok tudjanak egymással kommunikálni, és egy központi adatbázis létrehozása is alapfeltétel. Ilyen mértékű beruházásigény felismerése már könnyen érthetővé teszi az átállással kapcsolatos termelési stratégia létjogosultságát.

A kis cégek kimaradnak, és ki fognak esni az üzletből?
Demeter Krisztina meglátása szerint nem zárható ki, hogy a kisebb cégek számára komoly fenyegetést jelent majd a nagyvállalatok termelési rendszerének folyamatban lévő digitális átállása. Ez az átállás például az egyre népszerűbbé váló additív termelésre (közismert nevén: 3D nyomtatás) lehetővé teszi a nagyvállalatok számára, hogy könnyen és olcsón tudjanak prototípusokat gyártani, illetve akár kis szériás megrendeléseket is költséghatékonyan teljesítsenek. Mi marad ekkor a kis vállalatok versenyelőnye a termelés területén? Ez a kérdés egyelőre megválaszolásra vár.

A piaci és a technológiai turbulencia idejét éljük.
A Marketing Intézet kutatójával, Keszey Tamarával közös aktuális kutatásában Demeter Krisztina és a szintén a Vállalatgazdaságtan Intézetben dolgozó Kiss János egy nemzetközi kérdőíves megkérdezés keretében azt vizsgálják, mennyiben hathat pozitívan az innovációs és termelési teljesítmény az üzleti teljesítményre, ha a ma jellemző környezeti turbulenciákat figyelembe vesszük. A piaci turbulencia lényege, hogy egyre több iparági szegmensben egyre nehezebben kiszámíthatóvá válik a kereslet alakulása, többek között a megszakító típusú innovációknak köszönhetően. A technológiai turbulencia problematikájának lényege pedig az, hogy akár évente új technológiai megoldások kerülhetnek a vállalati döntéshozók asztalára, akik a kiaknázás és a felfedezés örök dilemmájával szembesülnek. Nem könnyű ugyanis a döntés, hogy a meglévő technológia és termékportfólió további kiaknázásából próbáljanak-e jobb üzleti teljesítményt elérni, vagy itt az ideje jelentősebb beruházások árán kipróbálni új technológiákat, és bevezetni új termékeket, ezzel adott esetben kockáztatni a korábbi befektetések megtérülését.

Az ellátási láncok átalakulásának megértését célozza
a termelés digitális átállásának kapcsán a professzorasszony és az egyetem számos kollégájának újabb nagy kutatási programja egy EFOP kutatás keretében. A munka számos különböző szakterületen dolgozó kolléga együttműködésével zajlik, és több olyan jelentős iparágat ölel át, mint a kiskereskedelem, az FMCG (gyorsan forgó fogyasztási cikkek), a gépgyártás, az SSC (szolgáltató) központok, vagy éppen a logisztikai szolgáltatók. Számos nagy kérdést vet fel a kutatási téma, amelyek közül talán az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó problematika az, hogy miként lesz optimalizálható a vállalatok munkaerő-állománya: elkerülhető-e a nagy léptékű létszámleépítés a digitális átállás következtében.

Kozma Miklós
Üzleti Gazdaságtan Tanszék