A családi vállalatok nyomában

Wieszt Attila

A családi tulajdonú közép- és nagyvállalatok a magyar gazdaság és társadalom fontos szereplői, mégis aránylag keveset tudunk róluk. Wieszt Attilát, egyetemünk Családi Vállalatok Kutatóközpontjának (CSVK) tudományos munkatársát jelenleg folyó kutatásukról és további célkitűzéseikről kérdeztük.

A Közgazdász októberi számában megjelent interjúban a CSVK megbízott vezetője, Drótos György beszélt a központ létrejöttének körülményeiről és céljairól. Mi a CSVK tudományos missziója?
A legfontosabb alapítói elvárás, hogy közvetlen haszonnal szolgáljunk a magyar családi vállalatok számára. Az oktatási és a rendezvényszervezési tevékenységünkön túl a kutatásban ezt két irányból próbáljuk megtenni: egyrészt külföldi kutatási eredmények adaptációjával és itthoni publikálásával, másrészt hazai kutatásokba való bekapcsolódással, új kutatások indításával. A családi vállalatokkal kapcsolatban nagyjából 12-15 átfogó témakör azonosítható, tanácsadó testületünk ezek közül választott ki hármat: az utódlást, a vállalati kormányzást és a változás-innováció-adaptációt. Ez a három téma jelenti majd kutatásaink tartalmi keretét. Míg korábban a nemzetközi kutatások egyik legfontosabb dilemmája az volt, hogy a családi cégeket hogyan lehet a nem családiaktól megkülönböztetni, az utóbbi évtizedben egyre erőteljesebben jelenik meg az a probléma, hogy a családi cégek csoportja egyáltalán nem tekinthető homogénnek. Ugyanakkor nem elég azt felmérni, hogy különbözőek. Fontos lenne azt is megérteni, hogy hogyan, milyen belső gazdálkodási folyamatok mentén különböznek egymástól. Ehhez kapcsolódik, hogy ezekben a hónapokban egy átfogó vállalatfelmérésen dolgozunk, amelynek az adatgyűjtési szakasza jelenleg is tart, és amelynek eredményeit februárban tesszük majd közzé.

Mire irányul ez a felmérés? Milyen célokkal kezdtek neki?
A magyar családi vállalatok köréről szeretnénk átfogó és reprezentatív képet kapni. A mi mintánkban a 80 millió Ft és 150 milliárd Ft közötti éves árbevétellel rendelkező vállalatok szerepelnek majd. A felmérés célja kettős: egyrészt egy látleletet szeretnénk kapni a magyar helyzetről, másrészt ez alapján igyekszünk majd további kutatási irányokat meghatározni. A kutatás első felében a családi vállalkozási népesség alapadatait próbáljuk meg feltérképezni, a második felében pedig azt vizsgáljuk, hogy a heterogenitásuk miként érvényesül a saját témáinkon, az utódláson és a kormányzáson belül.

Milyen kutatási nehézségekkel, akadályokkal szembesültek eddig?
Az egyik legfontosabb kiinduló problémát az jelentette, hogy nehezen definiálható a vállalatok családi jellege. Az 1990-es évektől kezdve próbálnak a kutatók általános definíciót alkotni, de ezeddig nem sikerült olyat megfogalmazni, amelyet széleskörűen elfogadott lenne. Az operatív definíció nyomán eleinte úgy gondoltuk, azt tekintjük családi vállalatnak, ahol legalább 50% a családi tulajdoni arány, a családon belüli utódlási szándékok magasak, és legalább két családtag dolgozik a vállalatban. Mivel keveset tudunk a hazai viszonyokról, fel kellett adnunk ezt a definíciós szintet, és végül csak az 50%-os tulajdoni hányadot tartottuk meg.

Hogyan zajlik pontosan a kutatás?
Az adatfelvételt külső partnercég, a TÁRKI végzi nekünk. Vásároltak egy adatbázist, amiből leszűrték a mi szempontjainknak megfelelő vállalatokat a 2016-os adatok alapján. Ebből vesznek első körben véletlen mintát, és a kiválasztottakkal telefonos interjúkat készítenek. Ha ez meglesz, egy olyan adatbázishoz jutunk, ami reprezentatív lesz iparág, méret és lokáció szempontjából is. Ebből az adatbázisból veszünk második körben véletlen rétegzett almintát, amelyen belső működésükről gyűjtünk adatokat. A kutatás vége után egyrészt fontos célunk az is, hogy a létrehozott adatbázist majd karbantartsuk, rendszeresen frissítsük. Másrészt részben a kutatásra építve, részben attól függetlenül mélyinterjúkkal szeretnénk majd továbbmenni, különösen a változásmenedzsment és a kormányzás kapcsolatát illetően. Ebben közösen dolgozunk partnerünkkel, az FBN-H-val, a nemzetközi Family Business Network magyar tagszervezetével, amely a hazai családi vállalatok együttműködési fóruma.

Magyarországon, de általában a világon is igaz, hogy a gazdálkodástudományon belül viszonylag kevesen foglalkoznak kutatóként a témával. Emellett hatalmas a témabőség, hiszen a családi vállalkozói az egyik legelterjedtebb gazdálkodási forma. Így akit csak tudunk, igyekszünk megszólítani, és együttműködésre lépni. Kapcsolatban vagyunk a terület globálisan egyik legjelentősebb intézményével, a német Wittener Institut für Familienunternehmennel (WIFU), az előbb említett felmérésünket is egyik vezető kutatójukkal közösen készítjük.

Várakozásaik szerint mennyire tér majd el a magyar minta a nyugati országokétól? Feltételeznek-e hasonlóságokat a régió többi posztszocialista országával?
Két dolgot várunk. Egyrészt létezik egy igen fontos független változó a családi vállalatok kutatásában, mégpedig az, hogy milyen régóta van a cég a család tulajdonában, létezik-e kontinuitás. Ezzel a változóval sok egyéb is összefügg, egyesek szerint a család befolyásának mértéke is. A helyzet az, hogy a régiónkban történelmi okoknak köszönhetően a vállalkozások többségénél a cég első vagy második generációs lehet. Ezért ez a családi befolyást mérő, és a nyugat-európai és észak-amerikai felmérésekben előszeretettel alkalmazott mérőszám kevésbé alkalmazható, illetve nem ad olyan pontos képet. A felmérésünkben ezért lekérdezzük a családi vállalkozói előtörténetet is: az a hipotézisünk, hogy a ténylegesen, illetve a családi narratívák szintjén lévő, generációkon átívelő vállalkozói előzmény bizonyos családi vállalkozói csoportokban kapcsolódhat a család vállalat iránti elkötelezettségéhez, és ezen keresztül áttételesen a cég gazdálkodási eredményeihez. Szerintem ez nemcsak Magyarországra, hanem más régiós országokra is igaz lehet. Tavasszal elvisszük majd az eredményeinket egy angliai konferenciára, amelynek családi vállalati szekciójában németek mellett bolgár, lengyel és cseh kutatók is jelen lesznek – kíváncsiak vagyunk, megerősítik-e az elképzeléseinket.

Másrészt, szintén részben a történelmi-gazdasági háttér miatt azt várjuk, hogy nálunk arányaiban kisebb méretűek a családi vállalatok, mint Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában. A német „Mittelstand” fogalma nemcsak az ottani KKV-kra, hanem a biztos pozíciójú, gyarapodó német tulajdonú nagyvállalatokra is vonatkozik. Jelentős részük családi tulajdonban van, és ők alkotják a német gazdaság gerincét. A németeknél meglévő családi közép- és nagyvállalkozói réteg ugyanakkor itthon sokkal szűkebb, és a német belső arányokkal összehasonlítva kevésbé jelentős. Ennek egyik oka, hogy az 1990-es években indultak, nem igazán volt még kifutásuk.

A 20. század törései, rendszerváltásai mindenféle tőke felhalmozódását megakadályozták: nemcsak az anyagi, de a kapcsolati és a tudástőkéét is. Hogyan függenek ezek össze?
Úgy érzem, hogy ezek nagyon erősen összefüggenek, illetve kiegészítik egymást. Egyszerre fontos, hogy ott legyen a családi egység, meglegyen a tulajdonosi szemlélet, a vagyon összetartó ereje, nemkülönben a vállalkozói aktivitás. Persze, ahogy az már szóba került, feltételezzük, hogy van valamilyen „láthatatlan” kontinuitás is, hiszen hiába alakultak ezek a vállalatok a ’90-es években, sok családnál előtte is volt már ott valami, amit folytattak, tovább vittek. Ezzel együtt erős hiátusok is megjelentek: ilyen például az utódlás kérdése. A mi vállalkozói kultúránkban alig jelenik meg ez az elem, vagy ha mégis, fekete-fehér fogalomként: vagy családban marad a cég, vagy kikerül belőle. Pedig valójában nagyon sok – a családok számára előnyös – átmenet ismert: külön kell választani a tulajdon és az irányítás átörökítését, és mindkét esetben lehetséges családon belüli, családon kívüli vagy kevert átadás. Ha a családi cég már gyökeret eresztett és szép hajtásokat hozott, akkor a jelen lévő anyagi, a kapcsolati és a tudástőke abban segít, hogy keretezi a család döntését: melyek a vezető-tulajdonos családtagok igényei, szándékai. Milyen utódlási formát válasszanak?

Segítenek-e valamit a történelmi tapasztalatok a helyzet megértésében?
Igen, mindenképpen. A helyzet az, hogy a sztereotípiák a családi tulajdont inkább a kis mérettel azonosítják, kevesebb figyelmet kapnak az erős közepes és nagyvállalatok. Pedig utóbbiak nagyon fontosak: a család okán a magyar gazdasághoz kötődnek, nem mennek el, ide adóznak, és gyakran intenzív kapcsolatot ápolnak a helyi közösségekkel, önkormányzatokkal. Nem mellesleg jó példával szolgálhatnak a kisebb, most kifejlődő hazai vállalkozások számára akár a család bevonását, akár az utódlást illetően. Persze itt is beleütközünk a generációs korlátba: zömük első, illetve második generációs cég. A családi vállalati szempontból az egyik hazai zászlóshajónak tekinthető, ötgenerációs Zwack Unicum Zrt. a létezésének hosszát tekintve sajnos inkább kivételnek tekinthető.

Ugyanakkor mélyen hiszünk abban, hogy sokat tanulhatunk a történelmi elődjeinktől. Elindult egy kutatás a Vezetéstudományi Intézet munkatársaival és más kari kollégákkal, ami erre irányul. 1947 előtt számos olyan nagyvállalat működött Magyarországon, amelyek világszinten is elismertek voltak, és amelyek túljutottak már a második-harmadik generáción. Úgy gondoljuk, hogy az akkori problémákból (testvérek közötti rivalizálás, kompetenciák megosztása, céggel való azonosulás a sokadik generációban, vállalkozói szellem fenntartása a követő generációkban, vagyonkezelési kultúra kialakulása stb.) és az ezekre adott válaszaikból ma is sokat tanulhatunk.

Kik most a CSVK tagjai, kutatói?
Hivatalosan jelenleg két munkatársunk van: Drótos György megbízott vezetőként, én pedig tudományos munkatársként veszek részt a Központ munkájában. November 13-ig vártuk a téma iránt érdeklődő PhD kutatók pályázatait, így hamarosan ösztöndíjas kutatókkal bővülhet a csapat. Ezenkívül szeretnénk feltárni az egyetem egyik fontos erőforrását is: a hallgatókat és az alumnit, akik rendelkeznek családi vállalattal, vagy valahogyan kötődnek ilyenhez. Később szeretnénk ezzel a körrel valamennyi kutatási kérdésünket és megállapításunkat validálni, hogy a működésünkre vonatkozó sokféle szempontnak – a tudományos igényességnek és a gyakorlati hasznosíthatóságnak – egyszerre tehessünk eleget.

Baksa Máté