A jó bornak talán nem, de más Hungarikumoknak kell-e cégér? Hoz-e a címke a konyhára valamit?

Török Áronnal, az Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszék kutatójával arról beszélgettünk, hogy olyan bizalmi javak esetében, mint az élelmiszerek, vajon milyen szerepe van az eredetvédelemnek, s vannak-e ebben kiaknázatlan lehetőségek Magyarország számára?

Még fogyasztás után sem tudom, hogy valójában mit ittam, ettem…
Talán ritkán gondolunk bele, milyen mértékben épül puszta bizalmunkra az a tudásunk, hogy jó ételt vagy italt fogyasztunk-e a hétköznapokban. Persze van, amikor ez egyértelmű, a pancsolt szesznek más az íze, a kannás bor is ugye nyilván más kategória, mint egy jobb minőségű palackozott, de van, hogy a laikus számára az eredeti és az „utánzat” közti minőség nem egyértelmű. Sokszor nem is az ízben találunk különbséget, hanem az összetevők minőségében.

Az eredetvédelem ott fontos, ahol a konyhaművészet világhírű
Érdekes áttekinteni, hogy mely országokban, régiókban foglalkoznak leginkább a termékek eredetvédelmével. A termék eredetét igazoló tanúsítások hagyományosan Dél-Európában bírnak leginkább jelentőséggel (olasz, francia, spanyol stb. élelmiszerek), illetve Európán kívül Dél-Koreában, Japánban és Kínában. Ehhez a kiváló körhöz szeretne Magyarország is csatlakozni, nem csak logókat, márkaneveket, hanem földrajzi árujelzőket is védünk élelmiszereink egy kiemelt körében.

Magyarországon jelenleg a kiváló borainkon és pálinkáinkon túl 14 élelmiszer rendelkezik földrajzi árujelzővel (pl. Gyulai pároskolbász, Csabai vastagkolbász, Kalocsai és Szegedi fűszerpaprika-őrlemény, Szentesi paprika), és ez Európán belül valós jogi védelmet jelent. Európán kívül külön kereskedelmi megállapodások szabályozzák, hogy van-e foganatja az uniós eredetvédelemnek, például Kanadával, egyes dél-amerikai országokkal és Dél-Koreával létezik már ilyen megállapodás.

Mi motiválja a termelőt, hogy foglalkozzon az eredetvédelemmel?
Török Áron jelenleg többek között az ÚNKP keretein belül kutatja egy PhD- és egy MSc-hallgatóval a termelői motivációk kérdését a dinamikusan bővülő eredetvédelmi rendszerben. Sajátos helyzet, hogy a termelők nem igazán kapnak visszajelzést arra vonatkozóan, hogy mennyit is ér számukra az eredetvédelem, ezért ebben a kutatói közreműködés értékes lehet. Vajon hoz-e ez a logó a konyhára valamit? A gyulai önkormányzat például megmentette a helyi húskombinátot, és intenzíven használják is a földrajzi jelzést a termékeiken. Meggyőződésük, hogy ezért hajlandóak a vevők többet fizetni, bár konkrét számításaik erre vonatkozóan nekik sincsenek.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy egyelőre nem egyszerű itthon a témát kutatni, mert nincsenek hozzáférhető adatok, saját adatgyűjtéssel lehet csak előrelépni. A borral kapcsolatos kutatásoknak – mivel ez már tradicionálisan erősen eredetvédett termék – nincs akkora újdonságértékük, mint más élelmiszerekkel kapcsolatos vizsgálatoknak.

A kis magyar kutatói csapat a szakma nemzetközi krémjével áll kapcsolatban
Az összes nagyobb olasz egyetemen folynak hasonló kutatások, közülük különösen a Pármai Egyetemmel van Török Áron csapatának jó kapcsolata. A francia agrárkutató hálózaton belül különösen Dijonban, a görögöknél Szalonikiben, a spanyolok körében Barcelonával van erős, kiépített kutatói kapcsolat. Érdekesség, hogy nem egy dél-európai kutatóközpont, hanem a Newcastle-i Egyetem kereste meg a magyar kutatókat korábban egy adott feladattal, amiből egy későbbi H2020 kutatásba való felkérés következett, mélyebb nemzetközi integrációval. Ugyanakkor a téma Európán kívül is kiemelt érdeklődésre tart számot, amit mutat az is, hogy 2018-ban Török Áron az Ausztrál Nemzeti Egyetem meghívására vendégkutatóként dolgozott a földrajzi árujelzőkkel a szövetségi fővárosban, Canberrában.

Kivel lehetne ebben a témában kutatóként együttműködni?
A Corvinuson viszonylag elszigetelten dolgozik a témában az Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszék, s bár a marketinges kutatók felé volt korábban együttműködési kezdeményezés (piacméret vizsgálata, árazási opciók stb.), náluk ez a téma kevéssé prioritás. Akik számára még lát Török Áron potenciált az együttműködésben, azok a környezetvédelemmel, fenntarthatósággal foglalkozó kollégák, mert az eredetvédelem hatásai több számukra fontos dimenzióban feltáratlanok – a helyben termelt, illetve egy adott régióhoz köthető alapanyagok miként befolyásolják a fogyasztói döntéseket és a környezeti terhelést (local sourcing, food miles stb.). Összességében tehát messze jelentősége alatt kutatjuk a témát Magyarországon, és nagyobb kutatói aktivitásban bízhatunk a közeljövőben.

Kozma Miklós
Üzleti Gazdaságtan Tanszék