Érzések és számok – avagy mennyibe kerül egy betegség?

Brodszky Valentin

Brodszky Valentinnal, az Egészségügyi Közgazdaságtan Tanszék docensével arról beszélgettem, mivel is foglalkozik az egészségügyi közgazdaságtan, illetve konkrétan ki, mit, hogyan és miért mér a betegségek, illetve a gyógyulás költségeiből.

Beszélgetésünk aktualitását adta, hogy egy nagyobb EU-finanszírozású kutatásba, a PECUNIA programba hívták meg egyetemünk kutatóit, amelynek célja, hogy az egyes országok kapcsolódó gyakorlatát összehangolva közös módszertant dolgozzanak ki az egészségügyi költségek mérésére (hecon.uni-corvinus.hu). Brodszky Valentin és kollégái az Egészségügyi Közgazdaságtan Tanszéken korábbi kutatásaik révén kaptak meghívást e nagyobb projektbe, mert a tanszék 1998-as alapítása óta orvosok és közgazdászok együttműködésével számos betegséghez kapcsolódó költségszámítást elvégeztek már.

Mennyibe kerül egy beteg?
Ez az alapvető kérdés hamar felmerül az egészségügy gazdasági kérdésein gondolkodó kutatóban. Másként megfogalmazva úgy is feltehető a kérdés, hogy a beteg mennyit használ fel a társadalom erőforrásaiból, amíg kezelésre szorul. Brodszky Valentin elmondta, ezt számos betegség esetére kiszámolták, és becsléseik rávilágítottak arra, hogy sokszor nem is az egészségügy közvetlen ráfordításai (orvosi vizitek, gyógyszerek, műtétek, kezelések stb.), hanem a beteg munkából kiesése, az elmaradt jövedelme jelenti a legnagyobb áldozatot, amely a társadalom szintjén halmozódik. Orvosi klinikákkal együttműködnek a közgazdászok ezeknek a költségeknek a becslése során, és többek között kérdőíves módszert alkalmaznak, amelyeket a betegek és az orvosok is kitöltenek. Az így gyűjtött adatokat használják fel bevált – mint kiderült, nemzetközileg jelentősen eltérő – módszertan alapján a költségszámításhoz.

Melyik a legdrágább betegség?
Brodszky Valentin és munkatársai eddigi számításai ugyan nem terjedtek ki minden létező betegségre, ám az eddig vizsgáltak körében a skizofrénia adta a legnagyobb számokat. Egy beteg évente hozzávetőlegesen 3,8 millió forintjába kerül a társadalomnak, amelynek mintegy 2/3 részét teszi ki a munkából való kiesés költsége. Ráadásul a betegség természetéből adódóan nem gyors a gyógyulás, ha egyáltalán visszatérhet a beteg a munkába.

Ki használja a kutatók által készített számításokat?
Az eredmények nyilván nem csupán a felismerésekre fogékony kutatókat, de a gyakorlati döntéshozókat is foglalkoztatják. Nem lehet lényegtelen kérdés, hogy az egyes kezelések eredményessége milyen arányban áll finanszírozási igényükkel, illetve az állami finanszírozás tervezéséhez is fogódzót adhatnak a kutatók becslései. Ennek megfelelően hazánkban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) és az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGyÉI) keretében működő munkacsoportok elemzői hasznosíthatják a költségadatokat az egészségpolitikai döntés-előkészítésben. A gyógyszercégek szintén figyelemmel kísérik a kutatók eredményeit, mert az eredményeket felhasználják az általuk fejlesztett gyógyszerek finanszírozási feltételeinek kalkulálásakor. Egy-egy új készítmény „költséghatékonysága” és „költségvetési hatása” fontos tényező lehet annak érdemi hasznosítása szempontjából.

A témakör erős nemzetközi jellege dacára
egyelőre szétaprózódott az egyes országok kutatóinak munkája. A Bécsi Orvostudományi Egyetem vezetésével felállt új kutatás közreműködőinek feladata, hogy csökkenhessenek a párhuzamosságok az EU egyes országai gyakorlatában, azaz egy adott országban elvégzett becslés kis munkával használható legyen egy másik ország feltételei közötti költségbecslés elkészítésére. Az angol, a holland és a skandináv kutatók nagyon aktívak a területen, munkájukhoz most más országok – így a magyarok – számításai is hozzájárulnak majd a tervezett közös módszertan kialakításában.

Kivel tudnak a Közgázon belül az egészségügyi közgazdászok együttműködni?
Nem lepődtem meg, hogy a statisztikusokkal több közös munka folyt már eddig is, itt Brodszky Valentin Ruzsa Gábort említette, akivel már közös publikációjuk is volt. Óvatosabb tippem lett volna csupán emellett, hogy a Gazdálkodástudományi Karról is találtak kutatótársakat az egészségügyi közgazdászok, mégpedig a Marketing és Média Intézetből. Mitev Ariel és kollégái abban segítették Brodszky Valentin munkáját, hogy kipróbált skálákat ajánlottak a betegek életminőségét vizsgáló kutatáshoz. A fogyasztói elégedettségmérés kapcsán már többször alkalmazták ezeket a skálákat, és jó hasznát látták ezeknek a kutatók az egészségügy vizsgálatakor is. Kiderült, itt sem csupán megmérik a kutatók a beteg klinikai állapotát, hanem jelentősége van, hogy mit gondol ő a saját egészségügyi állapotáról, magyarul hogyan érzi magát a kezelés eredményeképpen. Így kapcsolódik tehát a számokban tükröződő költségbecslések világa az emberi érzések és hogylét vizsgálatához a szakpolitikai és üzleti döntések előkészítésében.

Kozma Miklós, Üzleti Gazdaságtan Tanszék