A boldogság kulcsa: a jelentőségteljes munka

A Rajk Szakkollégium 2018-as Herbert Simon-díjasa Amy Wrzesniewski, szervezetpszichológus, a Yale Egyetem professzora. A díj átadását követően a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartotta meg ünnepi előadását, amelyben a munka, a karrier és a hivatás kapcsolatáról, illetve a munka értelmezésének fontosságáról beszélt. Hogyan vezet a jelentőségteljes munka a boldogsághoz? Hogyan formálnak minket karrierdöntéseink, és hogyan formálhatjuk mi a munkánkat? Többek között ezekre a kérdésekre keresett válaszokat korábbi kutatásai alapján.

Amy Wrzesniewski a Yale School of Management professzora. Az elmúlt években jelentős eredményeket ért el az emberek munkáról alkotott felfogásának, illetve munkabeli identitásuknak befolyásolása területén. Azt vizsgálta, hogyan élik meg munkájukat az emberek különböző nehezítő körülmények között, mint például stigmatizált foglalkozások vagy virtuális munkahelyek esetében. Kutatási következtéseit az teszi igazán értékessé, hogy azokat bármely szervezet és munkavállaló hasznosítani tudja saját működésében. Munkájával irányt mutat abban, hogyan lehetséges aktívan formálnunk munkánk körülményeit, hogy jobban érezzük magunkat és produktívabbak legyünk – vagy éppen mit tehetünk ennek érdekében vezetőként.

A 2004-ben alapított Herbert Simon-díjat a Rajk László Szakkollégium diákjai adományozzák azoknak az elméleti szakembereknek, akiknek munkássága kiemelkedő módon járult hozzá üzleti problémák megoldásához, illetve akik jelentős hatást gyakoroltak a kollégisták gondolkodására és szakmai fejlődésére. Az azóta évente kiosztott díjnak köszönhetően külföldi üzleti iskolák neves kutatói, professzorai látogathattak Magyarországra. Legutóbb Sinan Aral, az MIT professzora, előtte pedig Jeffrey Pfeffer és Eric Brynjolfsson vehették át a kitüntetést.

A szakkollégisták idén „Úton a boldogság felé: Amy Wrzesniewski munkássága magyar tükörben” címmel tanulmánykötetet szerkesztettek, amelyben a díjazott legfontosabb gondolatait összegezték. A kiadvány megjelentetésének célja az volt, hogy e kiemelkedő kutatási eredmények minél szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak a magyar nyelvű közönség számára is. A kötet első tanulmánya Wrzesniewski professzor munkásságát foglalja össze, a további írások pedig egy-egy gyakorlati kutatás beszámolói. Saját vizsgálódásaik során a szakkollégisták a díjazott által alkotott legfontosabb fogalmakat és modelleket vették górcső alá hazai szervezeti környezetben.

Amy Wrzesniewski előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a legtöbbünk életében és lelki működésében nagyon fontos szerepet tölt be a munka. Ezért legjobb, ha a boldogságunk keresését a munkával való kapcsolatunk vizsgálatával kezdjük. Kutatásai alapján az emberek megkülönböztethetők munkával kapcsolatos orientációjuk szerint: egyesek állásként, mások karrierként, megint mások hivatásként tekintenek munkájukra. Az állás ebben az esetben a munka megélhetést teremtő funkciójára vonatkozik; a karrier a munka fejlődést, előrelépést támogató szerepét emeli ki; a hivatás pedig a munka belső értékét, önkiteljesítő lehetőségét ragadja meg.

A professzor szerint a pozitív munkaértelmezés, vagyis a munka jelentőségének megtalálása legtöbbször négy tényezőnek köszönhető. Munkával kapcsolatos megélésünket befolyásolja saját énképünk, elsősorban saját értékeink, hiedelmeink és motivációnk. Ugyancsak hatnak ránk munkatársaink és vezetőink, illetve a szervezeti környezet, a szervezeti kultúra és a szélesebb társadalmi kontextus által kínált narratívák, értelmezések. Nem elhanyagolható a spiritualitás szerepe sem: az önmagunkon túlmutató célok és igazságok, transzcendens értékek segítenek a hivatástudat kialakulásában.

A háromféle munkaorientáció eltérő hatással van viselkedésünkre, céljainkra és teljesítményünkre, ez pedig visszahat ránk, és befolyásolja sikerességünket. Wrzesniewski professzor kutatásaiból az is kiderült ugyanakkor, hogy az idősebb kor, a magasabb jövedelem vagy iskolázottság pozitívan függ össze a hivatástudat kialakulásával. Előadásában aláhúzta azt is, hogy mindezért mi magunk is tehetünk a job crafting segítségével – amelynek Bokor Attila a megjelent kiadvány előszavában a „munkakörszobrászat” fordítást javasolja. A job crafting azt jelenti, hogy a munkavállalók maguk is képesek alakítani munkájukon, új keretrendszerbe illeszteni azt. Átalakíthatják tényleges feladatkörüket, olyan munkákat is elvégezhetnek, ami egyébként nem lenne kötelességük. Egy amerikai kórház egyik betegszállítója például videón beszélt arról, miért kezdett énekelni a betegeinek, hogy ezzel javítson a kedvükön.

A job crafting lehetséges úgy is, ha a másokkal való kapcsolatokat és interakciókat változtatják meg a dolgozók: jobban beágyazódnak a szervezet kapcsolati hálójába. Ugyanígy lehetséges a munka átkeretezése is, vagyis a kognitív felfogás megváltoztatása arról, mit is jelent pontosan a munka, mi a valódi célja, társadalmi haszna és jelentősége. A job crafting eredménye mindenképpen jó a munkavállalónak, de önmagában nem egyértelműen jó vagy rossz a szervezetnek. Fontos, hogy az átértelmezett feladatok továbbra is összhangban maradjanak a szervezet céljaival és működési rendjével.

Wrzesniewski professzor kutatásainak jelentőségét az adja, hogy a munkavállalók és vezetőik figyelmét is ráirányítja arra, van felelősségük abban, milyennek élik meg a munkájukat, és aktívan tenni is tudnak érte. A job crafting tanítható, és a kutatások szerint az ilyen tréningeken résztvevő munkatársak teljesítménye, elkötelezettsége és elégedettsége rövid és hosszabb távon is növekedik. A hivatásunk megtalálása saját munkánkban – és ezen keresztül a boldogság kulcsa – tehát a mi kezünkben van.

Az Amy Wrzesniewski látogatása apropóján szervezett sajtóreggelin a Corvinus Kioszk is képviseltette magát, ahol a Yale Egyetem professzora kötetlenebb formában válaszolt a résztvevők kérdéseire.

Mit gondol, hogy ma, amikor sokaknak csábítás a szabadúszó, kötöttségek nélküli munka, milyen lelki hatásai lehetnek ennek a dolgozókra?
Nagyon sokat gondolkozom ezen mostanában. Ha például az újságírókat vesszük, és összehasonlítjuk egy adott médium munkatársait azokkal, akik szabadúszóként tevékenykednek, akkor a vizsgálatok azt mutatják, hogy azok, akiknek rossz napjuk volt, sokkal jobban élték meg azt, ha állt mögöttük egy szerkesztőség. A szabadúszók esetében, ha nem jönnek össze a dolgok, akkor sokkal inkább magukat okolják, hiányzik az intézmény lelki védelmező ereje. Ezzel együtt a munka „személyessé tétele” is nagyon fontos, ennek mértéke is eltérő mintázatokat mutat a két munkatípusban.

És mi történik akkor, amikor a munka effektív helye függetlenedik? Hogyan kezelik a dolgozók és a cégek a home office adta lehetőségeket?
Néhány éve néhány kollégámmal vizsgáltuk azt a kérdést, hogy milyen hatásai vannak a közös munkahelynek, az otthoni munkahelynek, vagy a kettő közötti átmeneti lehetőségeknek (pl. kávézó). A cégek általában attól félnek, hogy ha a dolgozók nincsenek a szemük előtt, akkor munka helyett kutyát sétáltatnak vagy tévét néznek, azaz mindent, ami nem a munka. A kérdés az, hogy mennyire felelősségteljes a dolgozó. A kutatásunk azt mutatta, hogy ezek az emberek, akiknek megengedik, hogy ekképpen, távolról végezzék a munkájukat, különösen hálásak a munkáltatójuknak, és ez a munkavégzés minőségében is megfigyelhető. Az otthonról dolgozó emberek gyakran több időt is töltenek munkával, és inkább megküzdenek azzal a kényes határnak a menedzselésével, amit a munka és magánélet szétválasztása jelent. Nincs senki, aki kivegye a munkát a kezükből a munkaidejük végén, hogy még elküldjék azt az e-mailt, vagy válaszoljanak egy másikra, amikor már a családjuk körében vannak. Ezek az igazán fontos kihívások.

Baksa Máté