Bölcsek-e a laikusok? - Vépy-Schlemmer Éva doktori kutatása


Az empirikus szociológia egy olyan területével foglalkozom, amelyre eddig viszonylag kevés figyelmet fordítottak. Magyarországon a deliberatív közvélemény-kutatásnak nincsen nagy hagyománya, az elmúlt évtizedben alig néhány készült csak, pedig ez a téma, ez a kutatási irány a Brexitek és Trumpok korában különösen aktuális.
A deliberatív közvélemény-kutatás egy participatív technika, mely James S. Fishkin (1995) nevéhez fűződik. Ez a módszer a deliberatív demokrácia ideálját ülteti át a gyakorlatba, melynek lényege a vita. A deliberatív tanácskozáson szabad és egyenlő állampolgárok vesznek részt, hogy hosszas mérlegelés után kialakítsák a közügyekkel kapcsolatos álláspontjukat. A módszer döntéstámogató technika, mely a képviseleti demokráciák hiányosságaira reagál, azaz kiteljesíti a demokráciát. Célja informáltabb, jobb állampolgárok (better citizens) nevelése, közösségteremtés, a társadalmi részvétel erősítése a közpolitikai döntéshozatalban. Fishkin szándéka szerint ez az eljárás megmutatja, hogyan vélekednének az emberek, ha lehetőségük lenne hiteles információkat számba venniük, egy-egy kérdést alaposabban végiggondolniuk. Már több tucat deliberatív közvélemény-kutatást rendeztek szerte a világban, és mindannyiszor jelentős változást mértek a deliberáció hatásaként a résztvevők informáltságában és attitűdjeiben.

Azt látni, hogy a deliberáció az emberek véleményére kisebb, tartós hatással van. Rövidtávon, közvetlenül az esemény után a résztvevői ismeretszint szignifikánsan nőtt és számos kérdésben megváltoztak vélemények, mások mellett például sokkal toleránsabbak lettek a munkanélküliséggel kapcsolatban és a véleményük kiegyensúlyozottabbá vált. Lelkesedéssel értékelték az eseményt, és úgy érezték, a jövőben szívesebben vesznek részt közéleti vitákban. Egy évvel később, hosszútávon a mért hatások legtöbbje eltűnt: résztvevői tudásszint és a legtöbb véleményváltozás nem különbözik a kontroll csoporttól, miközben az esemény értékelése szempontjából – jóllehet pozitív maradt a legtöbb dimenzióban – kevéssé lelkes véleményeket fogalmaztak meg.

Az eredmények szerint a deliberatív közvélemény-kutatás nem alkalmas a véleményének hosszú távú megváltoztatására. Azok számára, akik a participatív demokrácia formáival kívánnak kísérletezni, ez talán nem a legjobb hír, de hozzájárulás lehet a döntéshozatali technikák fejlesztéséhez. Még ha rövidtávon is, de a módszer eredményesen hozzájárulhat az állampolgárok jobb informálásához, rövidtávon megnövelheti a laikusok közügyekben való részvételi szándékát. Hasznos lehet fontos döntések előtt azáltal, hogy segítheti ellensúlyozni a szavazási eljárások és más, döntéshozatali formák két fő problémáját, az ignoranciát és az érdektelenséget. Jobban informált és motivált állampolgárok szívesebben vesznek részt hasonló eseményeken.

A disszertáció elérhető a Corvinus PhD disszertációk adatbázisában