Kallóné Csaba Katalin 2018 márciusában védte meg „Betétbiztosítási és erkölcsi kockázat Magyarországon” című PhD értekezés-tervezetét a Corvinus Gazdálkodástani Doktori Iskolájában. A betétbiztosítás és az erkölcsi kockázat összefüggéseire fókuszáló eddigi empirikus kutatások a különböző országok betétbiztosítási rendszereinek jellemzői és a bankrendszer kockázati mutatóinak összefüggései alapján vizsgálják a témát. Kallóné Csaba Katalin új megközelítésben, a magyar betétesek összetételének elemzésével mutatta be az erkölcsi kockázatra utaló jeleket.

Magyarországon két év alatt (2014-2015) tíz hitelintézet került felszámolásra; a betéteseket az Országos Betétbiztosítási Alap kártalanította, összesen 219 Mrd forinttal. A felszámolt hitelintézetek betéteseinek adatbázisa első alkalommal került kutatásra. A Hitelintézeti Szemle 2017. júniusi számában Vajai Balázzsal, az OBA kockázatkezelési vezetőjével a kártalanítási adatokat leíró statisztikai eszközökkel jellemeztük a kifizetett kártalanítási összegek, valamint a betétesek életkorának dimenzióiban. Igazoltuk azt a hipotézist, miszerint a kifizetett kártalanítási összegek extrémérték-eloszlást, azon belül is Weibull-eloszlást követnek. Az eloszlás azt mutatja, hogy 5 millió forint felett a kártalanított betétesek száma csak kis mértékben, míg a kifizetett kártalanítások összege jelentősen nőtt. A kártalanított betétesek korév szerinti megoszlását a magyar népesség korév szerinti megoszlásához viszonyítva pedig arra a megállapításra jutottunk, hogy a felszámolt hitelintézetekben elhelyezett megtakarítások Modigliani életciklus-elméletéhez igazodnak. A Statisztikai Szemle 2018. februári számában publikált eredményeim szerint pedig az 1 millió forintnál magasabb összegű betétek felülreprezentáltak voltak a 2014–2015 során felszámolt hitelintézetekben, aminek egy lehetséges oka, hogy ezek az intézmények átlagosan magasabb betéti kamatot ígértek, mint a 2015. december 31-én még működő társaik, ami erkölcsi kockázat jelenlétére utal. Ha a „bedőlt” intézményekben elhelyezett betétösszegek eloszlása megegyezett volna a teljes sokaságéval, akkor 94,5 milliárd forinttal kevesebbe került volna a kártalanítás. A kártalanított betéteseket négy klaszterbe soroltam, melyből kettőnél inkább jelentkezhetett erkölcsi kockázat, mint a másik kettőnél. Következtetésem szerint az erkölcsi kockázatot valószínűleg csökkentené, ha egyrészt a magánszemélyekre vonatkozó betétbiztosítási értékhatár alacsonyabb lenne a jelenlegi, Európai Unió által előírt 100 ezer eurós értéknél, másrészt a betéteseket a befektetett tőkén felül legfeljebb a kockázatmentes (például állampapír-) hozammal, és nem az eredetileg meghirdetett, kockázati prémiumot tartalmazó magas hozammal kártalanítanák.

Kallóné Csaba, K (2018): Betétbiztostás és erkölcsi kockázat Magyarországon. Statisztikai Szemle, 96. évf. 2. sz. 137-163. old.
http://www.ksh.hu/statszemle_archive/2018/2018_02/2018_02_137.pdf

Kallóné Csaba, K. – Vajai, B. (2017): Az Országos Betétbiztosítási Alap kártalanítási tapasztalatai a betétesek korösszetételéről és a betétösszegek eloszlásáról. Hitelintézeti Szemle. 16. évf. 2. sz. 28-39. old.
http://www.hitelintezetiszemle.hu/letoltes/az-orszagos-betetbiztositasi-alap-kallone-csaba-katalin-vajai-balzs.pdf