Bene Márton, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje nyerte el a 2019. évi Angelos-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia Kommunikáció- és Médiatudományi Osztályközi Állandó Bizottsága 2019. február 8-án első alkalommal adta át az ANGELOS – Kiváló Ifjú Kommunikáció- és Médiatudós Akadémiai Díjat. A díj célja az alapítók szerint az, hogy elismerje és támogassa a tudományterület ifjú tehetségeinek már elért és jövőbeli eredményeit, egyúttal kifejezze a tudományterületi kutatási kiválóság jelentőségét, hozzájárulva a tudományág akadémiai képviseletének megerősítéséhez. Bene Márton a Facebook és a politika témájában tartott tudományos előadást „Virális politika: Politikai kommunikáció a Facebookon” címmel. Egyetemünk díjazott doktoranduszát kommunikációtudományi kutatásairól Sipos Júlia kérdezte.

A Facebookot a médiakutatók jó ideje kritizálják mint a véleménybuborékok színterét, amely korlátozza a valóság széleskörű érzékelését, a „big picture” megjelenítését. Hogy látja, még mindig így működik, vagy van már némi önreflexiónk, kialakulóban van-e az immunrendszerünk e tekintetben?
Az empirikus eredmények nem erősítik meg a közéleti diskurzusokban népszerű „véleménybuborék” tézist. A kutatások valójában éppen azt mutatják, hogy a Facebook jóval sokszínűbb információs közeg, mint a politikai tájékozódás egyéb felületei. Az állampolgárok sokkal gyakrabban találkoznak saját előzetes véleményükkel nem egyező tartalmakkal, mint a médiafogyasztás vagy éppen a személyes politikai társalgások során. Ennek oka, hogy az emberek többségének életében a politika egyáltalán nem játszik kiemelkedő szerepet, Facebook-ismerőseiket nem politikai alapon válogatják ki, így sokféle politikai információval találkozhatnak a platformon. A közhiedelemmel ellentétben a híreket válogató algoritmus sem erősíti jelentősen a véleménybuborékot, hiszen annak működésében az ismerősökkel folytatott interakciók, és az ismerősök interakciói is nagy szerepet játszanak. Tehát, ha egy ismerőssel gyakran lépek kapcsolatba az oldalon, akkor annak tartalmait akkor is megjeleníti, ha egyébként azokkal politikai alapon nem értek egyet. A véleménybuborék éppen ezért csak azokra lehet jellemző, akik életében a politikai hovatartozás nagy szerepet játszik, ezért ismerőseik jelentős része a hasonlóan gondolkodók körül kerül ki, és kizárólag saját véleményükkel egyező politikai oldalakat követnek.

Az ugyanakkor igaz, hogy a Facebookról származó információk mindig szelektívek, az elénk kerülő politikai tartalmak köre nem olyan szakmai szűrés eredménye, mint a hagyományos média esetében. Emiatt fennáll a veszély, hogy egyes történéseknek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mintha azzal a médiában találkoznánk, miközben más információk teljesen elkerülik a figyelmünket, hiszen nem kerül a hírvonalunkra. Ezzel kapcsolatban nem igazán látszik az önreflexió, a kutatások szerint az ilyen jellegű szelektív Facebook-tájékozódás negatívan hat a politikai ismeretekre, a közéleti tudásra. Ezen a téren nagyobb reflexiót talán olyan oktatási programok segítségével lehetne elérni, amelyek nagy hangsúlyt fektetnének a tudatos tájékozódás formáira, a zsúfolt információs térrel való együttélésre.

Az Ön egyik tanulmánya szerint „A Facebook jelentős kampányeszközzé vált, annak ellenére is, hogy a legtöbb politikust csak kisszámú, egyébként is már nagyrészt elkötelezett választó követi.” Ebben az esetben van még jelentősége a politikusok Facebook-aktivitásának?
Nagyon úgy tűnik, hogy van, hiszen a politikusok üzenetei a kisszámú követő megosztásai, lájkjai által számos, nem elkötelezett választóhoz juthatnak el. Ráadásul ők saját személyes ismerőseik közvetítésén keresztül találkoznak a politikusok tartalmaival, emiatt azok meggyőzőbbnek is hathatnak, mintha a politikus közvetlenül próbálná eljuttatni az adott választóhoz az üzenetét. Általánosságban is igaz: a közösségi médiában a kortársak hatása felértékelődik, döntéseinkre nagy hatást gyakorolnak a saját ismerőseinktől látott minták. A politikusok most éppen ezt próbálják kihasználni: a közvetlen ismerősökön keresztül kívánják elérni választóikat. A politikus üzenete ezért nem elsősorban az amúgy is már elkötelezett követői tábornak szól: sokkal inkább az a cél, hogy az elkötelezett követőkön keresztül azok ismerőseit szólítsa meg.

A társadalom korosztályonként, kultúránként és időszakonként váltogatja a közösségimédia-platformokat – gondoljunk Trump elnök kampányában a Twitter szerepére, amely nálunk kevésbé elterjedt. A politikai aktorok követik ezeket a változó trendeket, de vajon ugyanolyan sebességgel, mint a felhasználók?
Erre nehéz általános választ adni, hiszen a politikusok között is sok különbség van. Vegyük például az amerikai politikába tavaly berobbanó fiatal képviselőnőt, Alexandria Ocasio-Cortezt, aki nagy magabiztossággal és természetességgel használja a különböző közösségimédia-platformokat. Mások lassabban alkalmazkodnak a változó felhasználói szokásokhoz, a nagy népszerűségnek örvendő Instagram használatától például még most is sok politikus ódzkodik. Persze az egyes platformok politikai felhasználási lehetőségei is eltérőek. Az Instagramnál maradva: nem növeli a platform vonzerejét, hogy az oldalon nincsen megosztási lehetőség, így más közösségi oldalakkal ellentétben a politikai szereplők itt tényleg csak a közvetlen követői táborral tudnak kommunikálni.

Mit gondol arról, hogy az algoritmusokat felhasználó nagy cégek segítségével a közösségi média is nagyon hatásos politikai eszközzé vált?
Nagyon súlyos politikai, társadalmi és jogi kérdéseket vet fel, hogy profitorientált globális multivállalatok ekkora politikai hatalom birtokába kerültek. Egy-egy üzleti célokat szolgáló módosítás a Facebook működésében komoly politikai következményeket vonhat maga után. Az adatkezeléssel kapcsolatos gyakorlatok, a cenzori tevékenység, illetve a platform manipulálási lehetőségei szintén politikailag érzékeny témáknak számítanak. A már kibontakozó, és a közeljövőben várhatóan még élesebbé váló politikai és jogi küzdelmek e platformok politikai szerepe és hatalma körül meghatározóak lesznek a demokrácia jövőbeli működésével kapcsolatban.