Doktori kutatásom központi kérdése, hogy a fiatalok pénzügyi magatartásának kialakulásában milyen szerepe van a szülőknek. Kutatásomban az intergenerációs átörökítés működési mechanizmusait, eredményeit vizsgálom. Arra keresem a választ, hogy a fogyasztói magatartásmintázatok hogyan öröklődnek/adódnak át egyik generációról a másikra a családban. Mivel a társas interakciók, a kommunikáció ennek az átadási folyamatnak egy fontos dimenzióját képezik, így a téma szűkítése elsősorban ez alapján történik.

A család hatását számos tanulmány vizsgálja oly módon, hogy csupán a család egyik tagjára fókuszál, az ő szemszögéből állapítja meg, létezik-e szülői hatás vagy sem, ezt mindenképpen szerettem volna továbbfejleszteni. A doktori dolgozat egyik fontos célkitűzése volt, hogy a pénzügyi szocializációs folyamatot ne csak a fiatalok szempontjából tárjam fel, hanem a szüleik válaszait is figyelembe vegyem. Online kérdőíves felmérés során fiatal felnőtteket (egyetemi hallgatókat) és szüleiket kérdeztem meg. Az adatgyűjtés végén 535 hallgató-szülő párból álló adatbázist kaptam. Viszonyításképpen, a kutatás alapötletének kiindulópontját képező tanulmány 102 anya-lánya párt vont be a családon belüli intergenerációs hatások vizsgálatára.

A doktori kutatás tudományos eredményei a következők:
A családon belüli intergenerációs hatások létezése a fiatalok pénzügyi szocializációjára vonatkozóan empirikus igazolást nyert.

A három vizsgált pénzügyi szocializációs aspektus (pénzügyi magatartás, pénzügyi attitűd, anyagiasság) közül a legerősebb szülői hatások a pénzügyi attitűdök esetében figyelhetők meg. Ezen belül is a hitelekkel szembeni attitűdök és az intézményi bizalom esetében.

A családi kommunikáció gyakorisága nincs hatással a szülői intergenerációs hatásra a fiatalok pénzügyi szocializációját illetően.

A megegyezésen alapuló szülői kommunikációs stílus az, amely a leginkább erősíti az intergenerációs hatást. A laissez-faire (ráhagyó) kommunikációs stílusú szülők esetében pedig a leggyengébb hatásokat figyelhetjük meg a többiekhez képest.

A szülői intergenerációs hatások eltérnek a családi nemi szerepek mentén. A legerősebb hatások az azonos neműek között (anya-lánya, apa-fia) tapasztalhatók, de kiemelkedő az apák hatása a fiúkra a hitelekkel szembeni attitűdök és az intézményi bizalom tekintetében.

Minél inkább érzi a fiatal felnőtt gyermek magát pénzügyileg önállónak, annál kevesebb olyan tényező van a pénzügyi szocializációját illetően, amelyben a szülői hatás kiemelkedően erős.

Az értekezés elérhető a Corvinus PhD repozitóriumban.

Zsótér Boglárka