Adókijátszás és korrupció

Mi lenne, ha a gazdasági szereplők tisztában lennének az adókijátszás potenciális következményeivel? Van-e összefüggés a gazdasági növekedés és a korrupció között? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk Gareth D. Myles professzortól, az Adelaide-i Egyetem Gazdasági Karának dékánjától, aki Egyetemünk Világgazdasági Intézetének meghívására tartott nyilvános előadást a gazdasági bűnözés hatásáról 2018. február 7-én.

Az adókijátszás és a korrupció egyaránt hatással vannak a gazdaságra. A rejtett gazdaság aránya elég jelentős a világgazdaság egészét tekintve: a Világbank 30 trillió dollárra becsüli a világgazdaság méretét, amelyből 1 trillió dollárt, azaz 3%-ot megvesztegetésre fizetnek ki. Ez az adat azért is súlyos, mert nem tartalmazza a közpénzek elsikkasztását. A szakemberek számos elméleti és empirikus eszközt fejlesztettek ki azoknak a tipikus gazdasági döntéseknek a modellezése céljából, amelyek megértése hozzásegíthet a megfelelő szakpolitikai beavatkozások kialakításához.

Az adókijátszás (adóköteles tevékenységek be nem vallása) a rejtett gazdaság része. Következésképp az erre vonatkozó adatokat általában csupán más adathalmazokból tudják kiszűrni. Jellemző mind a fejlett, mind a fejlődő országokra, bár eltérő mértékben. 2016-ban az USA-ban 16,9%-ra, az Egyesült Királyságban 8%-ra, Ausztráliában 6,9%-ra becsülték, ezzel szemben Egyiptomban 68-76% között mozgott, Thaiföldön pedig 70% volt. A Magyarországon becsült arány ugyanebben az évben 20-28% volt. Úgy tűnik, hogy az idők folyamán nem csökken, a leginkább érintett szektorok pedig világszerte az építőipar és a mezőgazdaság, ahol rengeteg munkást foglalkoztatnak bejelentés nélkül. Az adócsaló cégek főleg a kormánnyal szembeni bizalom hiányára és az áttekinthetetlen adórendszerre hivatkoznak.

Az adókijátszás megértésében egyre inkább tért hódítanak a magatartási modellek. Az adókijátszás ezekben úgy jelenik meg, mint kockázattal járó választás. A szereplők szubjektív meggyőződése azonban különbözik az objektív valóságtól. A legtöbben nincsenek például tisztában azzal, hogy az adókijátszás szankcionálása csaknem mindenütt arányos pénzbüntetés formájában történik. További tévedés, hogy túlbecsülik a lebukás kockázatát. Az adóhivatalok ebből kiindulva sok helyen szándékosan manipulálják a sajtónak kiadott információt, azt a benyomást keltve, hogy aki adót csal, az nagy valószínűséggel lebukik.

Az elvégzett kísérletek során megállapították, hogy egyesek akkor is becsületesek, ha tisztában vannak a lebukás reális (azaz a terjesztettnél jóval elenyészőbb) kockázatával, azaz azokban az esetekben, amikor egy racionális lény az adókijátszást választaná. Általában elmondható, hogy a nők és az idősebbek kevésbé hajlamosak az adócsalásra, mint a férfiak és a fiatalabbak.

Az adóhatóságoknál rendelkezésre álló adminisztratív adatokat is próbálják felhasználni. Ezek előnye, hogy az egész lakosságot lefedik, hátrányuk viszont az, hogy nem meghatározott célból gyűjtötték őket. Az egyik legújabb módszer pedig az ágens alapú szimuláció használata, amelynek eredményeként a kutatók meggyőződtek arról, hogy az adókijátszás szorosan kapcsolódik a személyes karakterből, illetve hozzáállásból eredő foglalkozáshoz, különös tekintettel arra, hogy valaki alkalmazott vagy vállalkozó. Az alkalmazottak helyzete biztonságosabb, ugyanakkor nem ad lehetőséget adócsalásra, míg a vállalkozók helyzete bizonytalanabb, de alkalmat ad az adókijátszásra.

A rejtett gazdaság másik jelentős összetevője a korrupció. A korrupciót általában úgy definiálják, mint az állami hivatallal történő visszaélést privát haszonszerzés céljából. Mérése azonban még az adókijátszásnál is bonyolultabb, hisz anyagi és egyéb előnyöket is figyelembe kell venni.

A korrupciónak két elterjedt mérőszáma van: az egyik a korrupciótól való mentesség indexe (FFC – Freedom from Corruption), amely egy adott ország gazdasági környezete szabadságának szintjét térképezi fel, és elsősorban a Transparency International tizenhárom adatforrásból származó Korrupció Érzékelési Indexét veszi alapul. Utóbbi az országokat egy nullától százig terjedő skálán helyezi el, a korrupció szempontjából a leginkább érintettektől a legkevésbé érintettekig. A skálán a világ országainak 70%-a 50 alatti értéket ért el, és csak 6%-uk (mind OECD tag) helyezkedett el a 80-as és 100-as értékek között. Ilyen hatalmas arányban érzékelt korrupció sürgetővé teszi a jelenség megértését, ráadásul a fejlődő és a fejlett országokat is sújtja.

Adódott tehát a kérdés, hogy van-e összefüggés a korrupció és a gazdasági növekedés között. Érdekes, hogy a szakemberek véleménye eltér a korrupció gazdasági hatásait tekintve. Egyesek szerint a korrupció „olajozza a gazdasági növekedés kerekeit”, tehát jótékony jelenség. Mások szerint „homokot szór a gazdasági növekedés kerekébe”, tehát káros. Az empirikus bizonyítékok is azt mutatják, hogy a korrupció hatása vegyes: például a délkelet-ázsiai országokban a korrupció és a gazdasági fejlődés mértéke egyaránt magas. A világ országainak 32%-ában negatív hatás tapasztalható, 6%-ában pozitív, míg a többségükben (62%) nincs szignifikáns hatása a korrupciónak a gazdasági növekedésre.

Egy másik mérőszám az úgynevezett Bürokrácia-minőség Index (BQ – Bureaucracy Quality), amely minden országot egy 0-tól 4-ig terjedő skálán értékel. A gyenge bürokratikus infrastruktúrával rendelkező, és ezáltal nagy korrupciós kockázatnak kitett országok alacsony osztályzatot kapnak. Használatával egyértelműen kimutatható a pozitív korreláció a korrupció és az infláció között. Az ok-okozati összefüggés azonban nem világos. Az infláció hátterében a kormányok monetáris politikája áll: ha például az adóbevételek csökkennek, a kormány kénytelen több pénzt kibocsátani. A korrupció modellezése azonban gazdaságilag korlátozott, így ahhoz, hogy megértsük a működését, és intézkedéseket hozhassunk ellene, itt is magatartási modellezésre van szükség. A korrupciót előidéző egyéni döntéseket kell elemeznünk.

Márton Lídia