Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének vezetője; és Maurizio Pirro, a Bari Aldo Moro Egyetem Német irodalom tanszékének docense kapta meg idén a Közép-európai Egyetem (CEU) bölcsészet- és társadalomtudományok kiváló oktatásáért járó európai díját. A díj célja, hogy támogassa és elismerje a legmagasabb színvonalú oktatói munkát az Európai Felsőoktatási Térségben (European Higher Education Area - EHEA).

Az idén hatodik alkalommal átnyújtott díjat Liviu Matei, a CEU rektorhelyettese és oktatója alapította és a CEU Oktatási és Tanulási Központja (Center for Teaching and Learning - CTL) felügyeli. A díjazottak a CEU 2017-18-as tanévnyitó ünnepségén, szeptember 15-én vették át a díjat. (szöveg és kép: https://www.ceu.edu)

A Kioszk kérdése Aczél Petrához, egyetemünk oktatójához:

Amikor a műszaki tudományok élveznek prioritást a munkaerőpiacon, mégis miért lehetnek fontosak a társadalom számára a humántudományok?

“Meggyőződésem, hogy a humántudományok műveltségünk alapját és csúcsát is képezik, egyfajta keretet, amelyben a mérnökség, az orvoslás, természettudományok vagy az informatika is elhelyezhető. Feltételezem, hogy korunk kulturális és társadalmi konfliktusaira és válságaira nem elsősorban a biokémia vagy a társadalmi kontextusától megfosztott informatika fog választ adni. Én tehát azt a kicsit provokatív állítást szeretem hangoztatni, hogy korunkban a soft az új hard, vagyis a soft-nak, puhának nevezett tudományok válnak újra erőssé, keménnyé. Ebben az állításban az a szembenézés is megjelenik, amelyre a tudománypolitika régóta rákényszerít minket: hogy kevesebbet gondoljunk azokról a diszciplínákról, amelyek az emberről és szövevényes, kisebb-nagyobb rendszereiről, hálózatairól szólnak.

Lényeges volna, hogy ne hagyjuk magunkat a választás kényszerébe hajszolni: azt gondolván, hogy ha az egyik diszciplínát fontosnak tartom, a másik törvényszerűen nem az. Nyilvánvaló, hogy egyetlen adat sem válaszol önmagában életünk legnagyobb kérdéseire, mint ahogy az is, hogy a rigorózusan alkalmazott kutatásmódszertanok mellett – melyekkel egyes társadalmi jelenségek feltárhatók – a szemlélődő, elmélkedő, gyakorló humán tudós sem haszontalan. A big data korában lehet, hogy az adatbányász a legjobban fizetett állás, de a kérdést, amelynek mentén az adat bányászandó, mégiscsak egy emberhez, társadalomhoz értő, a mélyebb és magasabb összefüggések felé nyitott emberfő teszi fel – legalábbis reméljük, hogy így van.

Egyszóval a humántudományok nem fontosak, hanem nélkülözhetetlenek. Van helyük és erejük, mert nem elszívják a levegőt a többi tudományág elől, hanem éppen ellenkezőleg, serkentik, ösztönzik a tudományos konvergenciát, a gondolatok és módszerek teremtő találkozását.”