1948-ban alakult meg a Közgáz Néptáncegyüttes, amely kiemelkedő, több évtizedes művészeti teljesítményével, alkotóerejével, sikereivel, és nem utolsósorban „közgázos” közösségteremtő erejével a Közgáz viharos történetében a magas minőséggel párosuló kontinuitást képviseli, immár hetven esztendeje.

1948-ban, hetven évvel ezelőtt indult útjára a Közgáz Néptáncegyüttes, melynek létrejötte jórészt egyéni kezdeményezésekhez kötődik: néhány lelkes fiatal nyilván családi indíttatásból eredő közös érdeklődésének az egyetem falai közötti egymásra találásából fakadt. Másrészt ez a hallgatói kezdeményezés illeszkedett a kiépülő kommunista diktatúra „népies” és „nemzeties” kulturális arculatához is, ami az akkori időkben a működéshez szükséges volt. Ez utóbbi azonban csak a keretet adta: időtálló, értékes működésének nagyon is belső, egyetemi és művészi mozgatórugói voltak.

Az egyetem akkori, Szerb utcai épületében heti két alkalommal gyűltek össze táncolni a fiatalok, akiknek száma az első években 20 fő alatt maradt. Csakhamar megindult a komoly munka, önálló koreográfiák kialakítása. Az együttes első jelentős bemutatkozása 1949-re tehető, amikor részt vettek a Világifjúsági Találkozón (VIT). Valószínűleg ez jelentette a (meglepően gyors) áttörést is, hiszen az ‘50-es években sorra kapták a budapesti, vagy országos jelentőségű fellépési lehetőségeket. Ezen túlmenően már ekkor Vas megyében, a Hortobágyon és másutt saját népdal- és táncgyűjtő utakat szerveztek – messze az 1970-es években induló táncházmozgalom előtt, és ezek anyagából saját koreográfiát készítettek.

A sikeres működés 1956 után, a kádári szabadabb évtizedekben teljesedett ki, mikor 1960-ban Náfrádi László átvette az együttes irányítását, akit Soós Anna koreográfus, majd Vujicsics Tihamér is segített európai rangú szakmai arculatának megteremtésében. Szerencsére az egyetem mindenkori vezetősége egyre jobban támogatta ezt a közösségteremtő és egyéniségfejlesztő értéket létrehozó kezdeményezést. 1960 után Albert Istvánnak, az Állami Népi Együttes népi zenekari vezetőjének lelkiismeretes munkájának eredményeként felnőtt a tánckar mellé a mellettük muzsikáló zenekar is. Az 1980-ig tartó sikeres időszak alatt számos önálló műsort és modern szellemiségű koreográfiát hoztak létre, melynek nyomán az együttes professzionalizálódott, aktív és gyakori résztvevőjévé vált az európai táncfesztiváloknak.
 

A hetvenes évek derekától az együttes bekapcsolódott a táncházmozgalomba, egyúttal, immár Nyikos István vezetésével az autentikus népzenei világ felé nyitott. Az első saját táncházat 1974. szeptember 22-én rendezték a Mákvirág együttes zenei közreműködésével a Kinizsi Klubban, majd sorozatosan következtek a Kinizsi és Aula Táncházak a Jánosi és a Muzsikás együttesek kíséretével. A sikersorozat tovább folytatódott a Kádár-rendszer utolsó évtizedében is. Ekkor már vendégkoreográfusok is dolgoztak az együttesnél: ez időben készült Sztanó Hedvig–Farkas Zoltán: Mezőségi páros, Zsuráfszky Zoltán: Gyimesi csángó férfitáncok című száma, és a műsor szempontjából fontos, szóló és páros kamaraszámok is megjelentek a Közgáz Néptáncegyüttes műsorában. A formáció ekkorra az egész ország egyik legjobb tánckarává és zenekarává érett.

Sikerük a politikai rendszerváltozással is folytatódott és folytatódik – immár Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes néven –, és tart a mai napig, melyet évről évre a rangos külföldi vendégszereplések és eredmények is bizonyítanak.

Köszönjük Németh Rebeka segítségét, aki szakdolgozatában részletesen feldolgozza a témát.

A fotókat Nyikos István készítette.

Szécsényi András