A Tudományos Diákköri Konferencia mindig is egy igazán izgalmas svédasztalt mutatott be a fiatal kutatók alkotásaiból, ahol az ember minden évben szabadon válogathat a terítékre kerülő témák közül, és gyakran olyan kutatási területekbe is szívesen belekóstol, amire például egy összetettebb szakkönyv esetén nem vállalkozna. Változatos témák, új trendek és tehetséges fiatal kutatók – ezt nyújtotta nekünk az idei TDK a Corvinuson, a győztes kutatásokból mutatunk be most néhányat: ha tetszik, kóstolóként!

Szociológia szekció megosztott 1. helyezett: Horváth Zsófia
Önző közgazdászok? A Budapesti Corvinus Egyetem hallgatóinak altruizmussal kapcsolatos attitűdjeinek összehasonlító vizsgálata

A dolgozat elérhető a Corvinus TDK és szakdolgozati gyűjteményben a Corvinus Egyetem informatikai hálózatából.

Nehéz úgy közgazdaságtanról olvasni, hogy ne találjuk magunkat szembe a „homo oeconomicus” kifejezéssel, mely mellett nem csak a racionalitás jelenik meg állandó jelzőként, de sokszor az önzőség is. Horváth Zsófia TDK-dolgozatában ennek a mítosznak a nyomába eredt, és a Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi és Közgazdaságtudományi karainak hallgatóit hasonlította össze a Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Kar diákjaival az altruizmusuk tekintetében. Vajon a racionális döntések elméletével és hasznonmaximalizálással foglalkozó hallgatók nagyobb eséllyel lesznek számítóak a képzésnek köszönhetően? És egyáltalán hogyan mondhatjuk valakire, hogy altruista: elég, ha csak azt vallja magáról, vagy csak a tettekből mutatkozik meg igazán?

Az ultimátumjátékban partnerünkkel kell egy adott összegen osztozkodnunk egy hipotetikus helyzetben. A kutatás eredményei egybecsengenek a megelőző várakozásokkal: a G- és K-kar hallgatói kevésbé viselkednek altruista módon egy ilyen helyzetben, ráadásul ez az évek múlásával egyre erősebben megfigyelhető a képzés hatására. A kísérlet egy másik hipotetikus helyzetében a szűkös vízkészleteket kell elosztanunk magunkat egy kereskedő helyébe képzelve. Itt megint csak érdekes különbséget mutatott a közgazdaságtudományt hallgató diákok hozzáállása: a felsorolt lehetőségek közül a T-karhoz képest ők több mint ötször nagyobb arányban válaszolták azt, hogy megkétszereznék az ital árát, ami arra is rámutat, hogy a gazdaságot jobban ismerő hallgatók könnyebben hagyatkoznak a piac kiigazító mechanizmusaira. Hasonló eredménnyel járt az a gondolatkísérlet, melyben egy tévesen kiállított számla miatt kevesebbet kellene fizetniük a rendelt termékekért, illetve a céges leépítés témájában, ahol a hallgatók a cégvezető helyébe képzelhették magukat, és az elbocsátott emberek számát, illetve a profitot mérlegelték – mindkét felvázolt esetben a társadalomtudományokat tanulók voltak becsületesebbek és szociálisan érzékenyebbek. A gondolatkísérletek mellett a kutatás vizsgálta a való életbeli altruista tevékenységeket az önkéntes munka formájában, az eredmények itt is igazodnak a fentiekhez: a G- és K-karos hallgatók 34%-kal kisebb eséllyel vesznek részt efféle önzetlen munkavégzésben.

A dolgozat címadó kérdése több irányból is megvilágításra került, és a különféle módszerekkel való mérés megerősíteni látszik, hogy a Corvinuson különböző karokat választó hallgatók altruizmusa eltérő, az eredmények a társadalomtudományokat hallgató diákok felé billennek. Ugyanakkor azt Horváth Zsófia is kiemeli, hogy a közgazdaságtan fókusza elmozdulóban van, a gazdasági válságtól kezdve egyre fontosabbak lesznek benne az emberek nem-racionális lépései és jellemzői (elég, ha csak Richard Thaler Nobel-emlékdíjára gondolunk), és az új témákkal együtt lehet, hogy a közgazdászok altruizmusa is új irányt vesz a jövőben.

Európa szekció 1. helyezett: Markóczy Réka és Szathmáry Lilla
Az Európai Unió tagállamaiban alkalmazott eltérő alkoholszabályozási gyakorlatok közegészségügyi hatékonysága

A modern kor államaiban külön figyelmet szentelünk annak, hogy polgárai egymásnak ne tudjanak ártani, de kiemelt fontosságú témává vált az is, hogy a saját jóllétüket is megőrizzék, hiszen a közösség építőelemeként ez meghatározza a teljes társadalom egészségét. Azonban arról sokszor nincsen konszenzus, hogy mit kell ártalmasnak tekintenünk, így az egészségtelen étkezés, a drogok és az alkohol is újra és újra mérlegre kerülnek a jogszabályok megalkotásakor. Markóczy Réka és Szathmáry Lilla TDK-dolgozatukban ez utóbbi kérdést próbálták jobban megvilágítani úgy, hogy az Európai Unió három országának – Franciaországnak, Svédországnak és Magyarországnak – alkoholszabályozását, és ezek közegészségügyi hatékonyságát hasonlítja össze.

A felvetett kérdés egyszerű, a válaszok mégsem egyértelműek: melyik országban a legnagyobb az alkoholizmus, az alkohol okozta betegségek és a közúti balesetek aránya? Hogyan találhatunk összefüggést a fentiekkel a szabályozás szigorúsága, különbözőségei alapján? A fiatal kutatók fókusza a jogi szövegekre irányult, ezeket elemezték formailag és tartalmukat tekintve, illetve összevetették a nemzetközi egészséggel foglalkozó adatbázisok adataival. Az eredmények alapján meglepő módon nem a legszigorúbb alkoholszabályozással bíró Svédországban a legalacsonyabb az alkoholisták aránya, hanem Franciaországban, annak ellenére, hogy itt fogyasztják a legtöbb alkoholt fejenként. Érdemes megemlíteni, hogy az alkoholizmus legnagyobb arányával bíró Magyarországon az egy főre jutó alkoholfogyasztás mennyiségében csak kevéssel marad le a franciáktól, ahol az absztinensek aránya elenyésző, míg hazánkban a lakosság 20%-át teszik ki. Az alkoholizmuson kívül a májcirrózis, és az ittasan okozott balesetek aránya a legerősebb szabályozásokkal rendelkező Svédországban a legkisebb. Az eredményekből összességében az mutatható ki, hogy a szabályozás szigorúsága negatív összefüggésben áll az alkohol okozta káros hatások megjelenésével.

Az Európai Unión belüli együttműködésekben fontos faktor, hogy a tagállamok egymás jogi szabályozásait elemezve tudják harmonizálni, hatásosabbá tenni a magukét. Ugyanakkor ez nem mindig a közegészségügyi szempontok alapján valósul meg, hiszen az Európai Unió Bírósága nem csak a gyenge alkoholszabályozást bünteti, de a túl erős, gazdasági érdekeket befolyásolókat is elítéli. Így tett 2006-ban a svédországi szigorú, monopóliumra építő alkoholpolitikával szemben, mely kérdéseket vet fel ebben az ügyben. Mi is az, ami igazán fontos az Unióban: a polgárok vagy a gazdaság egészsége?

Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás szekció 1. helyezett: Bilicz Dávid és Bilicz Hanga Lilla
A szurkolói motivációk, az azonosulás és a csapateredményesség hatása a szurkolói elégedettségre
A dolgozat elérhető a Corvinus TDK és szakdolgozati gyűjteményben

„A magyar szurkoló tisztában van a realitásokkal, de eltekint tőlük” – szól a jól ismert futballidézet Esterházy Pétertől, mely mintegy kiindulópontja is lehetne Bilicz Dávid és Bilicz Hanga Lilla TDK-dolgozatának, mely összefüggéseket keres a szurkolók elégedettsége, az ezzel járó költekezéseik, és a csapattal való azonosulás, a szurkolói motivációk és a sporteredményesség között. Vajon tényleg eltekint a szurkoló az eredményességtől? A sikerek elegendőek az elégedettséghez, vagy ennél azért többet kell nyújtania egy csapatnak?

A szerzőpáros alaposan felépített modellje segítségével igyekszik választ adni a kérdésekre. A szurkolók elégedettségét nem magyarázza a csapattal való azonosulás mértéke, annál inkább számba kell venni a szurkolói motiváltság szintjét, illetve, hogy mennyire eredményes a szurkoló által favorizált csapat a látványsportokban. Utóbbiak a szurkoló elégedettségének közel kétharmadát adják, így bátran mondhatjuk, hogy a szurkolók pozitív hozzáállásának záloga a motiváltság – mely többek között a szórakoztatásból, az érzelmi és intellektuális kiteljesedésből és az esemény megvalósulásából áll össze –, de hogy a kép teljes legyen, természetesen elengedhetetlenek a csapat által felmutatott jó eredmények.

Hogyha tekintetünket ezután az olyan pénzköltési formák felé fordítjuk, mint a jegyvásárlás, a helyszíni fogyasztás és a rajongói kellékek, akkor egy érdekes összefüggés látszik kirajzolódni a kutatásból: egy csapat minél sikertelenebb, annál inkább jellemző a jegyek és a csapat szimbólumait viselő termékek vásárlása. A kutatók szerint az elsőre különös eredmény hátterében az állhat, hogy az igazán motivált és elkötelezett rajongók a csapatukkal maradnak tűzön-vízen keresztül, azonban a közepes mértékben azonosuló szurkolók könnyebben elpártolnak a csapatuktól. Ebből következhet, hogy a „vándorló szurkolók” gyakrabban drukkolnak az éppen sikerszériában lévő csapatnak, így a sikeres csapatnál kisebb arányban van jelen az a kemény mag, aki minden meccset meglátogat, és vásárlásaival támogatja a csapatát, itt tehát már a csapattal való azonosulásnak van nagyobb szerepe.

Az eredmények mellett számos ötlet merült fel Bilicz Dávid és Bilicz Hanga Lilla részéről, hogy milyen irányba lehetne a kutatást folytatni. Egyrészt a különféle sportágak különválasztásával meg lehetne figyelni, hogy hogyan működnek a motiváció, sikeresség és elégedettség faktorai a változatos szakágak esetében, illetve a látványsportok területén kívül lehet, hogy egészen más dinamikájúak ezek az összefüggések.

Turizmus szekció megosztott 1. helyezett: Pandula Bettina, Zsiros Bernadett
A képernyőtől az utazásig: A Trónok harca generálta filmturizmus sajátosságai
A dolgozat elérhető a Corvinus TDK és szakdolgozati gyűjteményben

A fantasy-történetek egymagukban teljes világokat építenek föl, így nem csoda, hogy ha olyannyira beszippantják olvasóikat és nézőiket, hogy maguk is el akarnak jutni az eléjük lefestett világba. Az olvasóknak kicsit nehezebb dolguk van (az irodalmi turizmus esetén sokkal inkább a szerző életútját szokás követni a térképen), a filmrajongók viszont már könnyen rákereshetnek, hogy a produkció milyen valóságos helyszínt is talált a fantasztikus történet evilági díszletének. Napjaink legnépszerűbb filmsorozata a Trónok Harca, melynek egyik központi helyszínét, Királyvárt ráadásul a hozzánk közeli Dubrovnik személyesíti meg, így kézenfekvő volt Pandula Bettinának és Zsíros Bernadettnek, hogy TDK-dolgozatukban a sorozat turizmusra gyakorolt hatását és sajátosságait vizsgálják.

Horvátország látogatottsága egyébként is felfutóban van, a Financial Times for Business 2018-as kiadványa a hetedik legnagyobb turisztikai befektetési potenciállal jellemezte. Az ország városai közül kiemelkedő Dubrovnikban 2009-ben évi 500.000 látogatót számláltak, ami 2017-re elérte az 1,2 millió főt, így a városvezetésnek létszámstoppot kellett bevezetnie, így jelenleg egyszerre maximum 4.000 fő tartózkodhat a városban a lakók és a látogatók nyugalmának megőrzése végett. Eredményeik nyomán elmondhatjuk, hogy a 2012 és 2015 közötti periódusban majd’ 245 ezer turistaérkezés és 126 millió euró értékű bevétel áll szignifikáns kapcsolatban a sorozattal. A TDK-kutatás mélyinterjúi és kérdőívei azt mutatták, hogy a Dubrovniki helyszínek ismerete magasan kiemelkedik a Trónok Harca forgatási területei közül, a válaszadók több mint fele ismerte ezeket, míg pl. a belfasti helyszíneket csak a megkérdezettek harmada tudta beazonosítani, melyre természetesen a földrajzi közelség is nagy hatással lehet.

A szerzők modelljükben a sorozatnézéstől egészen a tényleges utazásig vizsgálták az összefüggéseket, különös figyelmet fordítva a percepciók és az érzelmek hatására. Az eredmények kirajzolják, hogy mennyire sokfélék is a filmturisták, az elkötelezett rajongóktól kezdve a „kötelező” helyszínek meglátogatóin át az igazi elit filmturistákig, akik egy profi, részletes idegenvezetőre hagyatkozva akarják bejárni a forgatási helyszíneket. Zsiros Bernadett és Pandula Bettina kutatásukban igyekeztek lépést tartani a filmturizmus legújabb trendjeivel, és a sorozatok generálta utazási vágy folyamatainak elemzésével bemutatták, hogy hogyan is jut el az ember egy kósza, kanapén megszülető gondolattól odáig, hogy egy fantasztikus világ felfedezésére induljon.